Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

360 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes zett elhalálozásával közvetlenül A. M-ról ennek végrendelete alapörökösödés, ián — az abban foglalt korlátozással — II. r. alp.-re szállott. A Özvegyi jog. v. e szerint vagyon hátrahagyása nélkül halván el; tekintve, h. az özvegyet özvegyi joga alapján csakis férje vagyonának haszonélvezete illeti meg: nem létezik olyan vagyon, mely felp.-nö özvegyi haszonélvezetéül szolgálhatna : keresetével tehát a másodbiróság által annyival inkább helyesen utasíttatott el: mert A. M. végrendeleti intézkedése A. V. részéről, ennek gondnoki hatósága által elfogadtatván és foganatba is vétetvén: azt felp. férje kötelesrészének msértése miatt mtámadni nem jogosult. (95. jan. 8. 11759/93. U. L. 95. 12.) 12807. Nagy-kikindai tsz. : Magáriak a felp.-nek előadásával igazolva van, h. ő az örökhagyóval, a kivel az általa becsatolt házassági anyakönyvi kivonat szerint 1877-bén kelt egybe, nagyon rövid ideig élt együtt, mert a hetvenes évek végén elhagyta férjét állitólag azért, minthogy az örökhagyó őt magától elűzte, azután visszatérvén férjéhez, mintegy másfél évig élt férjével, a kit azonban 1881-ben állitólag, mert ez őt nem tűrte magánál, végleg elhagyott. Minthogy a közszerzeményre való jog a házastársak közös gazdálkodásán és életközösségén alapszik s minthogy nemcsak nem bizonyította be a felp.. h. a hagyatékhoz tartozóul megállapított vagyonból bármit is együttélésük tartama alatt szereztek, illetőleg szerzett az örökhagyó, ellenkezőleg a fentebbiek szerint a szerzemények 1886-ban, tehát a házastársak tényleges különélése idejében történtek, a telp.-nek közszerzeményi joga a hagyatékhoz egyáltalában nincs. Az öröklött vagyonnak megállapított ingatlanokban az országbírói értek. szab. 10. és követk. §-ai értelmében az I. és II. r. alp.-eket illeti a törvényes öröklés. Ezen ingatlanok tekintetében tehát felp.-t mint végrendelet nélküli öröklésre nem hivatottat az örökhagyó végrendeletének érvénytelenítésére irányuló kérelmével el kellett utasítani. Ellenben a szerzeményinek megállapított ingatlan vagyonban az id. t. szab. 14. §-a alapján leszármazók hiányában a felp. hitestársi öröklését meg kellett állapítani és ezen vagyonrészekre nézve a felp. szempontjából a végrendeletet érvénytelennek kellett kimondani, mert az örökhagyó által nem sajátkezüleg irt és csak keresztvonásával ellátott Írásbeli végrendelet nem felelelvén meg az 1876 : XVI. t. cz. 6. §-ában előirt alaki kellékeknek s jelesül nem lévén a tanuknak törvényszerű igazoló tanúsítványával ellátva, érvényesnek nem tekinthető, és mert a per sorún igazolást nyeri azon körülmény, miként a felp. az örökhagyótól különváltan, sőt más férfival <'U és azzal törvénytélen gyermeket is nemzett, öt a férje szerzeményében roló hitestársi örökléstől magában véve még meg nem fosztja. Fel}>. az örökhagyótól bíróilag nem volt elválasztva : ezt az