Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 355 •érvénytelennek kimondotta, mellőzni kellett, mert a törvényes osz- Törvényes tályrészt sértő vér/rendelkezés, mint fenébb már kiemeltetett, az ideigle- örökösödés. nes törvénykezési szabályok 7. §-a szerint már magában semmis lévén, Betudás, •ennek itéletileg kimondása felesleges. — Curia : Hhagyja indokolásánál fogva és még azért, mert az id.törv. szab. 7.§-a értelmében a kötelesrész felét tévén annak, a mit a leszármazók az örökhagyó után ennek végrendelet nélküli elhalálozása esetén örökölnének, ebből okszerüleg következik, hogy a mint végrendelet hiányában U. •Sarolta és Etelkának a hozományul átvett összeg örökrészébe be volna számitandó, és pedig tekintet nélkül arra, h. felp. a hozomány átadása után született, ép ugy számba veendő most a közös apa végrendeletével szemben is felp. egyik szükség-örökös javára, kötelesrészének mhatározásánál az a hozományi öszszeg, a melyet a nővérek előzőleg nyertek örökhagyótól, mivel felp. nővérei, a hozományt vevők, nem idegen harmadik személyek, hanem felp.-el együtt szükség-örökösei örökhagyónak s ebből kifolyólag az örökhagyó által élők között történt ajándékozás, illetve hozományadás is azon időre vezetendő le, a mikor az •örökhagyó meghalt, és pedig annál inkább, mivel az örökhagyónak a végrendeletben kifejezett az az intézkedése, h. a leányok részére előre kiadott összegek a végrendelettel nekik hagyott részbe be ne tudassanak, felp. szükség-örökössel szemben hatálylyal nem birhat. minthogy az örökhagyó szükség-örökösét, akár élők közt. akár hálál esetére tett intézkedések által kötelesrészében meg nem rövidítheti. (94. máj. 8. (5433/93.) 12796. Curia: Helyes a kir. Ítélőtábla Ítéletének indokolásában kifej tettt az a nézet, h. a jelen esetben alp.-nek, mint B. J. törv. örökösének az általa előre kapott s az osztr. ptkv. 788. •§-ai intézkedései alá eső érték örökrészébe a 790. §. szerint betudható. Mindamellett azonban a 475 frt betudása iránti keresetével az elsőbiróság helyesen utasitotta el [feltétlenül s erre vonatkozóan a másodbiróság Ítéletének mváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete volt az osztr. ptkv. 788. és 983. §§-aira alapított indokaiból s még azért is hhagyandó, mert a szülök által gyermekeiknek a 788. §-ban foglalt czélokra adott értékek jogi természetüknél fogva, mint előre kiadott örökség, a sziilő által rendszerint vissza nem követelhetők: azon pénzösszeg tehát, melyet a sziilö gyermekének visszafizetési kötelezettséggel ad, az örökrészbe betudandó előre kapott érték természetével nem bir. Ezekre való tekintettel, az állítólag neki az örökhagyó által visszafizetési kötelezettséggel .adott 475 frtra nézve, atyja és illetve annak hagyatékának válhatott adósa ugyan, de mivel a törvény oly intézkedést nem tartalmaz, mely szerint a törvényes örökös kötelezhető lenne, h. azt, a mivel <ő az örökhagyónak tartozik, örökrészébe betudni engedje, igy felp.-nek 23*