Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 349 amaz állítása, h. a részére történt vagyonátruházás nem tekint- Törvényes hető ajándékozásnak, mellőzendő volt, mert az átadó apa részé- örökösödés, ről magának visszatartott földek mmunkálása, a melyre ma- Köteles rész, gát felperes és nejr kötelezték, nem képez oly visszterhet, mely a jogügylet ajándékozási minőségét megszüntetné. Ezek szerint felp. törvényes osztályrészére nézve még az apa által kielégitve lévén: alaptalan keresetével elutasítandó volt. (92. ápr. 11. 4940 94. — Curia: Hhagyja. (93. nov. 28. 10375/92.) 12790. Curia: Arra nézve, h. felp. kötelesrészének megállapításánál, a B) és C) a. okiratok szerint alp.-ekre átruházott ingatlanok teljes értéke számitásba vétetett és h. ugyancsak számitásba vétetett a íelp. részéről eltitkoltnak állított s 2960 írtra értékelt ingók ; az alsóbiróságoknak az elsőbiróság Ítéletében indokolt álláspontja a Curia részéről helyesnek találtatik; és pedig annyival inkább ; mert a szülő és gyermek között létesített és visszterhesnek feltüntetett ügyletnek valóban visszterhes voltát harmadik személylyel szemben a fennálló joggyakorlat szerint rendesen az ügyletre hivatkozó tartozik bizonyítani és pedig az öröklési kérdések körül is ; miből következik, h. a B) és C) a. okiratok egymagukban nem szolgálhatnak bizonyítékul arra nézve, h. alp.-ek az okiratokban kifejezett vételárt a közös apának lefizették ; továbbá, mert alp.-eknek az az állítása; h. a B) és C) a. okiratokkal szerzett ingatlanok ellenértéke fejében 800 frtot mint anyai örökséget és 1400 frtot mint apai örökrészt fizettek volna, alp.-ek által nem bizonyittatik ; sőt a hagyatéki tárgyalásról felvett jegyzőkönyvnek valamint az ahoz 3. a. csatolt okiratoknak tartalmával részben meg is czáfoltatik, a mennyiben az 1400 frt apai örökség a perben nem álló többi leszármazó részére nem alp-ek, hanem maga az apa által fizetettnek jeleztetik ; és végül mert a B) C) okiratokban foglalt ügyleteknek minőségére az sem bír befolyással : h. az átruházó közös apa az ingatlanok haszonélvezeti jogát magának fentartotta, mivel alp.-ektől, az ingatlanok elvont haszna fejében az apa elhunyta idejéig mi összeg sem követeltetik. A felp.-nek járó kötelesrész mhatározására nézve az alsóbiróságok által követett kiszámítási eljárás helytelen lévén, a kiszámítás az alábbiak szerint eszközöltetett. Előzetesen mjegyeztetik, h. az id. t'örv. szab. I. 7. §-a értelmében felp.-nek ahoz volt volna joga: h. a közös apa hagyatékából természetben kívánhassa kötelesrészének kiadatását és esetleg — ha az elégnek nem mutatkoznék, — a kötelesrész kielégítését, minthogy azonban felp. keresetében kötelesrészét pénzben kérte megítéltetni, és a felek az alsóbiróságoknak ily értelemben történt rendelkezései ellen felebbezéssel nem éltek ; a kötelesrész kielégítésének módjára nézve a Curia részéről sem tétetik változtató