Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 343 vagyon maradt mint D. Antal hagyatéka, mely a rozsnyói jbgnak Hagyaték, fent hivatkozott 220/88. sz. végzése szerint kizárólag I. r. alp., Örökösök szamint D. Antal egyik örököse részére adatott át s általa saját vatossaga. beismerése szerint birtokoltatik is. I. r. alp. azzal védekezik ugyan, h. a részére átadott hagyatéki vagyonnak a hagyatéki leltárban kitüntetett értékét az ugyanabba felvett hagyatéki adósságok, a már hivatkozott jbgi 220/88. sz. végzés szerint is tetemesen felülmúlják s ő azokat a hagyatéki terheket a hagyatéki tárgyalás során tett nyilatkozata szerint magára vállalta, de mivel azok között a felp. követelése eló' nem fordul, ezt fizetni mint örökös nem is tartozik. 1. r. alp.-nek ez a védekezése azonban nem jöhet figyelembe, mert oly esetben, ha a hagyatékot annak becsértékét Kihaladó adósságok terhelik, az örökösök a hagyatékra nézve csődöt tartoznak bejelenteni, ha ezt azonban nem teszik, hanem a hagyatéki vagyonnak tényleges birtokába helyezkednek, akkor már nem függhet pusztán az ö tetszésüktől az, h. az örökhagyónak némely hitelezőit a birtokba vett hagyatéki vagyon értékéből kielégítsék s ekként az örökhagyónak más hitelezőit mröviditsék. A mennyiben pedig I. r. alp. a néhai D. Antalnak egész hagyatékát kizárólag a maga részére adatta ki és azt tényleg birtokba is vette, ennélfogva az örökhagyónak beigazolt, de még ki nem elégített tartozásaiért az öröklött illetve átvett vagyon értéke erejéig felelős, a fenforgó esetben annyival inkább, mert I. r. alp. a hagyatéki leltárba az ő bemondása szerint felvétetett hagyatéki tartozások valódiságát és fenállását felp. ide vonatkozó tagadásával szemben bizonyitani meg sem kisérlette, azt pedig, h. a birtokába jutott örökségből az örökhagyó állítólagos tartozásai fejében bárkinek és bármit fizetett volna, a perben nem is állitotta. (94. ápr. 3. 5802/93.) — Curia: I. r. alp.-t marasztaló részében a másodbiróság Ítélete általában véve indokolásánál fogva és még azért hagyatott helyben, mert I. r. alp. felp. követelésének fenállásáról a B) a. Ítélettel ellátott perből nyilván, tudomással bírván, alp. az atyai hagyaték átvételénél és birói elintéztetésénél felp. követelését figyelembe tartozott volna venni; és mert alp. a hagyatékot felp. követelésére tekintet nélkül vévén birtoklásába és adatván át magának, a hagyaték cselekvő volt állaga erejéig felp. mint örökhagyó hitelezőjével szemben vagyoni kötelezettségben maradt. (96. jan. 14. 9451/94.) 12784. Curia: Általános jogszabály, h. a magánjogi követelések, Öröklési igény hacsak külön szabály mást nem rendel, elévülés alá esnek. S minthogy elévülése, ez idő szerint nincs érvényben oly külön jogszabály, mely az öröklési igényeket az elévülés alól kivenné: az általános jogszabály az öröklési igényekre is alkalmazandó. A hármas törvénykönyv I. 46. cz. 6. §-ának és a 78. cz. 5. §-ának a másodbiróság részéről felhívott intézkedései annyiban, a mennyiben azok az ősiség fenállott intézmé-