Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)
344 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Hagyaték, nyével kapcsolatban voltak, az ősiségi nyiltparancs életbelépte Öröklesiigény következtében, melylyel az ősiség mszüntettetett, okszerüleg elévülése erejüket vesztették: a mennyiben pedig az intézkedések a szabad öröklés tárgyaira vonatkoznak, azok nem alkalmazhatók általánosságban az öröklési igények minden nemére, hanem az örökösödési jogviszonynak egyedül arra az állapotára, midőn a több örököst illető vagyon osztatlanul birtokoltatik az örökösök között avagy egyik vagy több örökös a több örököst is illető közös örökséget mint ilyent tartja birtoklásában. Tekintve pedig. h. felp.-ek nem is állítják azt, h. I.—III. r. alp.-ek atyja, M. Gábor, az anyai jutaléknak állitott ingatlanokat kifejezetten mint osztatlan közös örökséget leánytestvérei nevében is birta volna; a másodbiróság Ítéletének indokolásában felhozott és a hármas törvénykönyv idézett szakaszaira alapitott érvelés meg nem állhat. De nem állhat meg a másodbiróság által az elévülés kizárására felhozott az az ok sem: h. I.—III. r. alp.-ek az elévülésre már csak azért sem hivatkozhatnak, mert jogelődük, M. Gábor, az ingatlanokat jobb tudomása ellenére az osztályos társak elhallgatásával irattá a saját nevére és valódi birtoklást nem is bizonyitott; mert I.—III. r. alp.-ek és atyjuk M. Gábornak tényleges, háboritlan, kizáró és saját nevükben folytatott birtoklása 32 évet mhaladó időn át tartván, a birtoklás jóhiszemét I.—III. r. alp. kimutatni nem tartozik, és mert magából abból a tényből, h. M. Gábor a közös előd hagyatékául felvett ingatlant felp.-ek és általán a rokonok elhallgatásával adatta át bíróilag magának ; M. Gábor rosszhiszemű avagy épen jogtalan eljárására következtetni még nem szükséges, a mennyiben M. Gábor oldalrokonai, jelesül nővérei, jóval az 1848. előtt férjhez menvén, és örökrészt mindeddig és különösen a családi viszonyokkal ismerős M. Gáaor haláláig nem is követelvén, alaposan feltehető, h. az oldalrokonok a közös elődtől még annak életében részesültek, oly értékben, a mi a közös elődnek állítólagos jutalékát tevő vagyonból az oldalrokonokat az előd halálával megillette volna, és pedig annál inkább, mivel felp.-ek maguk adják elő, h. öröklési igényük létezéséről előzőleg tudomással sem birtak. Mindezek figyelembe vételével a másodbiróság ítéletének mváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete indokolásánál fogva volt hhagyandó. (95. nov. 6. 6145.) 2. Öröklési képesség. Szerzetesek 12785. Gijöri tábla: Randweg Mihályné Szuper Anna hagyaöröklési ké- téki ügyében a kőszegi jbg. mtagadta a hagyatéknak az örökösök pessége. között létrejött egyezség értelmében leendő átadását azzal az indokolással, h. az örökösök egyike, Randweg Mihály kegyesrendi
