Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 7. kötet (Budapest, 1897)

KÖTELMI JOG. 177 ezen ingatlan állaga ily munkálatok költségei czimén megterhel- Megbízás, tessék, tehát ilyen eshetőségről végrendeletében nem is intézkedik. Megbízás nélA mi már most a szakértői szemle eredményét illeti, a tsz. **** ügyvitel. különös súlyt fektet arra, h. szakértők kijelentették, h. a lebontott épitményi alkatrészeket, tehát a czélba vett épitkezés azt a részét, melyet az épület állagának fentartása czéloztatott, közvetlen szemle utján meg nem állapíthatták, mert az eszközölt bontások folytán a szemle tárgya már nem létezett, az erre alapított szakértői vélemény tehát nem észleletek, hanem csak feltevésen alapul, ehhez képest szakértőknek ama véleménye, h. az épületek fentartására szolgáló munkálatok költsége 4347 frt 93 krt tenne ki, bizonyítékul el nem fogadható, ha tehát felp. bizonyította volna is azt, h. parancsoló szükség vagy hatósági intézkedés következtében ez ingatlan tulajdonosának előleges beleegyezése nélkül kellett intézkednie, ezen összeg mint nem bizonyított, megítélhető akkor sem lenne. Nem ítélhető meg azonban az ingatlan jövedelmezőségének és értékének fokozására szolgáló munkálatoknak szakértők által megállapított értéke, vagyis 20340 írt 72 kr. Felp. mondja, h. maga az ingatlan jövedelmezőségei az átalakítás után 6000 frttal kevesebb lett. s így azon állitásnak valósága, h. ezen munkálatok az ingatlan értékét és jövedelmezőségét emelték volna, felette kétséges. A tsz. nem mellőzheti annak kiemelését, h. felp. a végrendelet értelmében köteles volt a háznak jó karban tartásárúi gondoskodni, ez pedig abban áll, h. felp.-nőnek eme kötelezettségéből kifolyólag kötelességében állott évi jövedelméből bizonyos hányadrészt a jókarban tartásra fordítani, esetleg, ha arra egyik-másik évben szükség nem volt, ezt a jövőre félre tenni, mert hisz az évenkénti adókivetésnél a ház nyersjövedelméből maga az államkincstár is e czimen bizonyos százalékot levonásba helyez; tekintve tehát h. felp. végrendelkező elhalálozása, vagyis 1879. évtől számítva, az igazságügy minisztériumnak 1887. évben történt kiköltözködéséig, közel 9 évig haszonélvezte az ingatlan összes jövedelmeit, tehát évenként 23000 frtot s ha felp. bekövetkezhető nagyobb mérvű javítások vagy átalakítások czéljára egy rendes gazda gondosságával az évi jövedelemnek csak csekély százalékát félre teszi, az igazságügyminiszterium kiköltözése idejében oly tekintélyes összeg állott volna rendelkezésére, h. az alaprtvány tárgyát képező ingatlan mterheltetésének szüksége a legtávolabbról sem állott volna be, mert ha való is, h. a végrendelkező akarata az volt, h. a hagyományozott ház összes jövedelme életében felp.-nőt illesse, de nem akarhatta azt, h. az alapítványi vagyon oly tekintélyes jövedelmezőség mellett a haszonélvező elhalálozásakor esetleg adóssággal mterhelten menjen át az alapítványt kezelő hatóság Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. VII. 1 ^