Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1896)

198 2. sz. Abban az esetben, ha a végrehajtás alá vont ingatlan osztott tulajdont képez akként, hogy más a felépület s más a telek tulajdonosa, a végrehajtató pedig csak a telek, vagy csak felépület tulajdonosa ellen vezet végrehajtást és az osztott tulajdont képező ingatlan értéke a telket és a felépítményt összevéve 500 frtot meg nem halad, az 1881 : LX. t.-cz. 156. §-a alkalmazást nem nyerhet. 3. sz. A végrehajtást szenvedőt mint vélelmezett örököst ingókból álló, még biróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy a hagyatéknak ingóságokból álló részéből megillethető eszményi jutalék, Magyarországnak azon a területén, melyen az osztrák polgári törvénykönyv egész terjedelmében nincs hatályban, mint ilyen végrehajtási foglalás tárgyát nem képezheti, következőleg arra készpénzbeli követelés behajtása czéljából a végrehajtás sem rendelhető el. Mi sem gátolja azonban azt, hogy a végrehajtást szenvedő birlalatában lévő hagyatéki ingóság vagy a hagyatékba tartozó, de még valamely örököstárs birlalatában lévő hagyatéki ingóságnak a végrehajtást szenvedőt megillető jutaléka az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-a értelmében le legyen foglalható s e czél elérésére elegendő, ha a biró a végrehajtást általában véve a végrehajtást szenvedő ingóira rendeli el. 4. sz. Az 1893 : XVIII. t.-cz. életbe léptetése (1894. november 1.) előtt elsöbirósági Ítélettel már ellátott sommás perekben 1894. november 1-je után hozott végzések elleni felfolyamodás, illetőleg felebbezés, akár a végitélet után foganatosítandó intézkedésekre, akár a feloldott vagy megsemmisített ítélet helyébe hozandó ujabb döntő ítéletet megelőző kérdésekre vonatkozzék a megtámadott végzés, egyaránt a korábbi törvények szerint történik és intézendő el. 5. sz. A végrehajtást szenvedőt valamely telekkönyvezett ingatlan tulajdonára megillető, telekkönyvileg ki sem tüntetett jog az 1881: LX. t.-cz. 132. §-a értelmében s az e szakaszban megállapított eljárás utján akkor is lefoglalható, ha az ingatlanra vonatkozó jogot élők közti jogügylettel nem maga a végrehajtást szenvedő, hanem az a jogelődje —akinek a kérdéses jogra vonatkozólag a végrehajtást szenvedő az örököse — szerezte meg. 6. sz. Abban az esetben, ha az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 5. m) pontja alatt emiitett sommás visszahelyezési kereset építmény lerontása iránt előterjesztett kérelmet is foglal magában, — akár ugy álljon az ügy, hogy a keresetet 1894. évi november hó 1-sö napját, vagyis az 1893. évi XVIII. t.-cz. hatályba léptét megelőzőleg indították meg, de a perben az elsöbiróság e határidő előtt ítéletet nem hozott, akár ugy, hogy a kereset az 1893. évi XVIII. t.-cz. hatályba lépte után lett megindítva : a felebbezési bíróság ítélete ellen, különben törvényes határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelem az 1893. évi XVIII. t.-cz. 182. és 193. §-ai alapján hivatalból visszautasítandó* 7. sz. Oly ingatlan haszonélvezetére, a mely ingatlannak tulajdonosa ellen a végrehajtási zálogjog bekebelezése vagy előjegyzése iránti megkeresés beérkeztét rangsorozatban megelőzőleg az elidegenítési vagy megterhelési tilalom van feljegyezve, a végrehajtási zálogjognak bekebelezése, esetleg előjegyzése * V. ö. fönn a 197. lapon a debreczeni tábla 4. sz. polgári határozatát.