Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1896)

173 ványt, ennek sértő tartalmát tudva aláirta, habár az nem lenne ügyvéd, a kihágási eljárás mellőzésével fegyelmileg akár megdorgálást, akár pénzbüntetést megállapítani. — A beadványokban használt sértő kifeezések miatt fegyelmi vagy rendbüntetést megállapító első- vagy esetleg másodfokú határozat ellen egyfokú felebbezésnek van helye. — Magától értetik egyébiránt, hogy Erdélyre nézve, a hol ugyanis az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás hatályban van, a jelen határozat tárgyát képező esetekben azon perrendtartás 244—247. §-a alkalmazandók. III. 1757, m. 11497. 9. sz. A kir. törvényszék hatósági körébe tartozó büntetendő cselekmény miatt indított bűnvádi ügyben, az alsóbbfoku bíróságok által hozott felmentő télét vagy megszüntető határozat esetében a magánjogi elégtételre jogosított, közvetlenül sértett vagy károsított, a mennyiben az ebbeli elégtétel iránt; igényét bejelentette, és arról le nem mondott, ha a kir. ügyész nem felebbezett, jogosítva van a felebbezési perorvoslatot, a kir. ügyészre nézve fennálló ifeltételek mellett és hatálylyal használni. III. 2159, m. 11958. 10. sz. Két forint értéket íelül nem haladó oly czikkek, melyek, habár <~sak bizonyos előkészítés, mint megfőzés, sütés, feltörés vagy megtisztítás avagy más anyaggal való vegyítés után válnak az emberi élelemre használtatni szokott czikkekké: a KBTK. 126. §-a értelmében szintén élelmi czikkeket képeznek, és ezeknek ellopása, ha a lopott élelmi czikk 2 frt értéket felüt nem halad, a KBTK. 126. §-a alá esö kihágást állapítja meg* II. 683, m. 10386 11. sz. A járásbíróság előtt kihágás czimén tárgyalt, és az alsóbbfoku bíróságok ítéletében kihágásnak minősített cselekményekre vonatkozólag, a kir. ítélőtáblának ítélete, ha ellene a vád képviselete részéről nem használtatott felebbvitel, a perorvoslatnak csupán vádlott részéről, az 1880: XXXVII. t.-cz. 43. §-a 1. pontja alapján való használata folytán, a kir. curia által a vád szempontjából egyáltalán nem-, és így azon kérdésben sem vizsgálható felü\ vájjon a kihágásnak minősített cselekmény, a törvény helyes alkalmazása mellett, nem képez-e büntettet vagy vétséget. 12. sz. Büntettek és vétségek eseteiben a kiszabott pénzbüntetések az 1878. évi V. t.-cz. 53. §-a értelmében, a törvény határain belül és a fenforgó körülményekhez képest, 1 frttól 10 frtig terjedöieg egy vagy több napi szabadságvesztésbüntetésre átváltoztathatok. II. 507, m. 8568. 13. sz. A többek bántalmazásából származó súlyos testi sértés vétségére ha nem tudható ki, hogy ki, vagy kik bántalmazó cselekedetének volt eredménye a sérülés, nem a BTK. 308. §-a, hanem annak 302. §-a alkalmazandó II. 673, m. 10121. 14. sz. A BTK. 343. §-a esetében magánfél részéről emelt indítvány visszavonása a hivatalból üldözendő közreműködőkre nem terjed ki. II. 586 III. 2022, m. 9100. 15. sz. Az esetben, ha vádlott, habár a bűnvádi eljárás utján hozott ítélet vagy határozat kihirdetésekor abban megnyugvását jelentette is ki, de * V. ö. a'ább a 70. sz. döntvényt.