Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1896)

172 kihágásokról szóló törvényben meghatározott szabályai (KBTK. 31. §-a) szerint számítandó. II. 577, m. 90056. 4. sz. A vizsgálati fogságnak vádlott hibáján kívüli hosszú tartama egészben beszámítandó, azonban e beszámítás alatt nem érthető az, hogy ugyanazon tartamú fegyház vagy börtön mondassék kitöltöttnek, mint a melyet vádlott a vizsgálati fogságban, habár önhibáján kivül töltött. II. 555, m. 8948.*) 5. sz. A BTK. 284. §-ának rendelkezése azon férjes nőre, ki a házasságának tartama alatt született gyermekét megöli, azon esetre sem nyerhet alkalmazást, ha gyermekét nem férjével, hanem a házasság tartama alatt, akár a házasság létrejötte előtt mással nemzette; s hogy ebből következőleg az olyan nö, a fenforgó körülményeknek megfelelően, az emberélet elleni bűntettekre nézve fennálló általános szabályok szerint büntetendő. II. 658, m. 9893. 6. sz. Oly esetben, midőn a kir. ítélőtábla a bűntett vagy vétség miatt a törvényszék előtt lefolytatott ügyben a vádbeli cselekményt kihágásnak minősítette, határozata ellen további rendszeres felebbezésnek helye van; ha pedig elsöfolyamodásilag valamely kir. járásbíróság járt el és az ügy felebbezés folytán a királyi curiához terjesztetett fel: első sorban az ügy érdeme felülvizsgálandó, és ha a legfelsőbb bíróság a minősítés kérdését illetőleg a másodfokú bíróság határozatát találta helyesnek, akkor az 1880. évi XXXVII, t.-cz. 43. §-a alkalmazása mellett a felebbezés visszautasítandó lesz. — Midőn ellenben a kir. curia a minősítés kérdését illetőleg az elsőfokú bíróság intézkedését találja helyesnek, s e szerint a kir. ítélőtábla oly cselekményt minősített kihágásnak, mely büntettet vagy vétséget képez; valamint oly esetben is, midőn az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 43. §-a 1. pontjának esete fenforog, a felebbezés elfogadandó és a sérelmes Ítélet megfelelöleg kiigazítandó lesz; a felebbezés elfogadása annak írásbeli indokolásától és a többször idézett törvényszakasz vonatkozó pontjának határozott megjelölésétől egyáltalában függővé nem tehető. III. 2124, m. 11925. 7. sz. Oly esetben, midőn a magánvádló a BTK. 116. §-a adta jogával élvén, vádját bármely bíróság előtt visszavonja, ugyanaz (a vádló) az összes felmerült eljárási költségek megfizetésére kötelezendő azon egyedüli eset kivételével, midőn a vádlott részén felmerült költségek viselése iránt a magánvádló és vádlott között ellenkező megállapodás jön létre és ez azonnal a vád visszavonása alkalmával mindkét fél által a bíróság előtt szóval, vagy hiteles alakban kiállított Írásbeli nyilatkozatban kijelentetik ; ily megállapodás azonban harmadik személyek (p. o. kir. kincstár, a tanuk, szakértők stb.) igényeire nézve hátrányos befolyással nem lehet, hanem az emiitett eljárás' költségek- és előlegekért első sorban minden esetre a vádját visszavonó magánvádló marad felelős. II. 588, III. 2084, m. 9106, 11877. 8. sz. A bíróság jogosítva van bűnvádi ügyben is, ha a hozzá intézett beadvány a bíróságot, vagy valamelyik biró személyét sértő vagy a bíróság iránti tiszteletet megsértő kifejezést tartalmaz: e miatt az ellen, a ki e bead* V. ö. alább a 64. sz. t. u. döntvényt.