Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 71 frtos váltó-elfogadmányt a kötelező jegyen alapuló 1000 frtnyi tartozása Kereskedelmi fejében állította volna ki és ezt a ténykörülményt alp. perrendszerüen törvény, nem bizonyította, alp.-nek az a védekezése, h. ő tartozását 200 frt kész- 281. §. pénz fizetése és 800 frtos vál' ó-elfogadmány kiállítása által teljesen ki- Kamat. egyenlítette, figyelembe nem jöhet. A mi alp.-nek a kamat felszámítására vonatkozó kifogását illeti, erre nézve kétségtelen, hogy a kötelező jegy ugyanaz alá a tekintet alá esik, mint a minő alá a kívánatra visszafizetendő kö esönökröl kiállított kötelezvények (adóslevelek). És minth. az ilynemű kötelezvényeken alapuló töketartozások visszafizetésinek határideje a hitelezőnek az adós előtt az iránt kifejezett klvánatával egyidejűleg lejártnak tekintendő, minth. a pe'nzkölcsönböl származó tökekövetelések után a törvényes 6' „ késedelmi kamat a fizetési határidő lejártától kezdve külön kikötés ne'lkül Is jogosan Igényelhető, felp. kamatkövetelését illetőleg csupán azt tartozott bizonyítani, h. ő a D. a. kötelező jegyen alapuló 1000 frtnyi tőkekövetelésének visszafizetésére felhivta-e és mikor hívta fel alp.-t ? E tekintetben alp.-nek B. a. csatolt leveléből kétségtelen, h. alp. 1000 frtnyi tartozásának visszafizetését már 1877. évi szeptember 1. napjára igérte, s ebből folyólag kétségtelen az is, h. a visszafizetés határideje akár a felek külön megállapodása, akár a felp. által kifejezett kivánat folytán, a jelzett napon lejárt. De minth. felp. az eljárás további folyamában maga azt adta elő, h. alj). 1000 frtnyi tartozását a kötelező jegy kiállításától csak három hónap múlva, tehát 1877. évi szeptember 1. napjánál későbben tartozott visszafizetni, a tőketartozás visszafizetési határidejének lejártául és ennek folytán az alp.-t terhelő 6' „ késedelmi kamat fizetési kötelezettségének kezdő időpontjául a D. a. kötelező jegy kiállításától 1877. évi aug. 2. napjától számított 3 hónapot, vagyis 1877. évi nov. 2. napját kellett tekinteni. Ebből kiindulva, minth. a felp. által beismert részletfizetések összege, az alp. által felhozott részletfizetések összegét mhaladja, alp. tehát több fizetést maga sem vitat, mint a mennyit felp. maga beismer ; minth. alp. sem az egyes részlettörlesztések összegét és fizetési időpontját, sem az egyes részlettörlesztések teljesítéséig- esedékes és 6 százalékkal helyesen számított késedelmi kamatok mennyiségét külön nem kifogásolta ; minth. az első részletfizetés teljesítése előtt a tőketartozás visszafizetésének határideje már lejárt, felp. tehát első sorban ugy [az első mInt a további részfizetésekből az azok teljesítéséig lejárt 6'/„ késedelmi kamat követelesét leszámítani jogosítva volt, és pedig annál inkább, mert alp. mivel sem igazolta, h. ő a részletfizetéseket fel]), beleegyezésével egésztőketartozása törlesztésére teljesítette ; minth. a kamat elévülése a részletfizetések által mszakittatoit, alp.-nek ez iránt tett kifogása tehát figyelembe nem jöhet; minth másrészről az 1000 frt tőketartozás után a D. alatti kötelező jegy kiállításától számított 6 százalók késedelmi kamatnak 3 hóra eső 15 frtnyi részlete a fentebb felhozottak szerint levonásba hozandó, mindezeknél fogva az e.-bíróság Ítéletét abban a részében, mely által felperes 15 frtra nézve keresetével elntasittatott, hhagyni, egyéb részében ellenben azt megváltoztatni s alp.-t kötelezni kellett, h. ő a 362 írt 12 kira leszállított tőkekövetelésből a 15 frton felüli 347 frt 12 kr. tőkét, stb. felp.-nek mfizesse. (92. május 3. 1329.) — Curia : A m.-biróság ítélete az abban felhozott indokokból hhagyatik annál inkább, mert felp. a per során a 800 frtos váltónak csak törlesztés czéljából történt átvét*1-