Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
52 K EI í ESKEDELMI TÖ R VÉ N Y. Kereskedelmi elvállalását képezi a kiskorú helyett a fp.-i szövetkezet irányában mindtörvény, azoknak teljesítésére nézve, a melyek az alapszabályok értelmében a kis270. §. korúnak a szövetkezetbe tagként való felvétele folytán teljesitendők. A Kezesség, kiskorú az általános magánjogi elvek szerint, valamint a gyámságról szóló 1877. XX. t.-cz. és az ezt módosite* 1885. évi VI. t.-cz. rendelkezései szerint visszteberrel járó szerződéssel magát nem kötelezheti ugyan, de hogyha terhes szerződés mkötésére cselekvési képességgel biró egyén a kiskorú kötelezettségének teljesítésére nézve a kiskorúért felelősséget nem vállal harmadik személy irányában, ug}r ő vállalja magára a kiskorú kötelezettségének teljesitését, s az erre irányuló kötelezés folytán tárgyilag érvényes szerződésnél a kiskorú helyett ő tartozván a jogosított részére a szolgáltatást teljesíteni, ő maga lép a jogosítottal közvetlen kötelezettségi viszonyba. Hogy pedig a C) alatti nyilatkozatnak kiállításával a kiskorúnak tagul való felvételénél már az alapszabályok értelmében is olyan jogügyletnek létesítése czéloztatik, a melynél a kiskorú helyett az alp. álljon a fp.-i szövetkezettel kötelezettségi viszonyban, kétségtelenül kitűnik a C) alattiban felhívott alapszabályok 5. és 8. §-ai intézkedéseinek egybevetéséből. Az előbbi szakasz intézkedése szerint a kiskorúnak tagul való felvételéhez szerződési képességgel biró harmadik személynek közbenjárása feltételeztetik, a 8. §. szerint pedig a kiskorú helyett, ennek tagsági jogait is, ez utóbbi gyakorolja. Ezek szerint nem alajDos alp.-nek az a kifogása, amelyet arra alapított, h. a kiskorúért elvállalt kezesi kötelezésének nincs jogi hatálya. Ennek daczára azonban a m.-foku bíróságnak fp.-t keresetével elutasító ítélete helyben volt hagyandó. Xem lehetett ugyan figyelembe venni az e.-foku bíróság ítéletének idevonatkozó indokolása szerint a C) alatti nyilatkozatnak tartalmával szemben, a melynek aláírását alp. a viszonválasz iratban kifejezetten beismerte, alp.nek a C) alattival elvállalt kötelezettségére vonatkozólag történt mtévesztésére, valamint az arra irányuló kifogását sem, h. a kiskorú helyett kötelezettségben nem áll azért, mert maga a kiskorú a szövetkezetnek tagjául nem tekinthető, mindazonáltal a másodfokú bíróságnak ítélete azért hagyatott helyben, mert a kir. kúria is bebizonyitottnak tekintette a per adatai alapján azt, h. a fp. szövetkezetnek igazgatósága az összes n.-bajomi tagoknak és ezek között alp.-nek is közös megbízottjához intézett levélben a n.-bajomi tagokat a szövetkezet kötelékéből feltétlenül kibocsátotta és miután alp.-nek a szövetkezet irányában fennálló kötelezettsége ugyanazon elbírálás alá esik, mint maguknak a tagoknak kötelezettsége, az igazgatóságnak ezzel az intézkedésével az alp. az általa elvállalt kötelezettségeknek teljesítése alól szintén felmentetett. Az igazgatóság részéről ilyen levélnek elküldése nem volt ugyan bebizonyitottnak tekinthető az e.-biróság ítéletében felhívott tanuknak vallomásaival, mert ezek közül a tanuk közül egyik sem lévén képes vallomásában mjelölni azt, h. az a levél, a mely a szövetkezet kötelékéből való kibocsátást tartalmazta, kik által volt aláírva, és az aláírások ismerete nélkül meg nem állapitható, h. a tanuk által olvasott levél a fp.-i szövetkezetnek alapszabályai szerint a képviseletre jogosított igazgatóság tagjai, vagy a czégjegyz'ésre jogosított egyének által volt-e aláírva ? De miután alp. viszonválasziratában annak bebizonyítására, h. a fp. szövetkezet igazgatósága 1889. év tavaszán Sz. Imréhez, mint a n.-bajomi tagoknak a kilépé-