Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. kérte tőle azon czélból, h. a gyilkosságnak általuk való elkövetését most Bűnvádi eljámár bevallja. Azon tény, h. vádlottak a vizsgálóbíró előtt bevallották a rá8. bűntettnek általuk elkövetését, a jkönyvben meg van állapítva. A jkönyv Beismerés. tehát a tanú vallomásának érdemét illetőleg, vallomásának valódisága mellett közvetve, teliát a bíróságon kívüli beismerés megtörténte mellett bizonyult. Nem lévén ezek szerint meggyengitve a vádlottak bűnösségét bizonyító, az e.-foku bíróság ítélete indokaiban helyesen felsorolt nyomatékos jelenségek és adatok bizonyító ereje, a kir. itélő tábla fenn mjelölt keletű és szánni ítélete P. P., P. J., özv. B. J.-né és Sz. J. felmentését kimondó rendelkezése mváltoztatik P. P.-re, özv. B. J.-néra és Sz. J.-re vonatkozólag az első fokban eljáró kir. tszék ítélete, az általa felhozott és a fentebb kiemelt indokok alapján, helybenhagyatik. (1892. nov. 25. 8917.) 2179. Curia: A tanú vallomásának bizonyító erejét nem gyengíti Tanú mint meg az a körülmény, h. a károsokhoz rokoni viszonyban van. (93. máj. vádlott. 4. 10664/92.) 2180. Curia : Az ügyvéd még akkor sem kötelezhető a fele ellen folyamatban levő bünperben vallomástételre, ha azt fele maga kéri. (94. márcz. 30. 1795.) 2181. Curia: főbenjáró ügyekben az ügyészi indítvány sem a minősítés, sem a büntetés tekintetében nem köti a bíróságot. (92. nov. 2. 98C8.) Lásd; Perjessy Mih. megjegyzéseit. BJT. XXV. 185. — Azonos : Lfi, 3617/81.) 2182. Szegedi tábla,: Minth. madánvádló nem rágalmazás, hanem csak becsületsértés vétsége miatt emelt panaszt, oly vétségek és kihágások eseteiben pedig, melyek csak a magánfél indítványára üldözhető, a bíróság a cselekményt a magánvádló által inditványozottnál súlyosabb beszámítás elő eső cselekménynek nem minősítheti. (93. jan. 10. 5316 92.) 21*3. Curia : Két egybehangzó vádhatározat ellen akkor sincs ytfd alá hefelebbvitelnek helye, ha a vádhatározat egyúttal a perújítást az alapper- lyezés. ben felmentett vádlott terhére megengedi. (92. nov. 2. 4269.) L. Héil Faasztin megjegyzéseit: B. XXVI. 31. 2184. Curia : Minth. a kir. ügyész egyrészről a vádlott érdekében a vád letétele esetében is élhet jogorvoslattal, másrészről pedig a vád képviseletét — ha letette is — bármikor újra elvállalhatja: a kir. ügyész a vád alá helyezés ellen akkor is felebbezhet, ha a vádat elejtette. (93. jun. 21. 3564.) 2185—89. Curia: A közvetlen megidézést tárgyazó végzés egy te- Kii:vétlen idékintet alá esik a vád alá helyezést elrendelő végzéssel; a közvetlen megidé- zés. zést elrendelő e.-birósági végzést hhagyó mtámadott m.-bírósági végzés ellen benyújtott felebbezés az 1880. évi XXXVII. t.cz. 45. §-a alapján visszautasítandó. (88. jan. 26, 4463/88. Dt. XIX. 227.) — Azonos : Curia : 86. aug. 31. 4802. ÍM. I. 129.) — 91. decz. 22. 9881. (J. Sz. VI. 384.) 94. febr. 9. 12004,93. — 94. márcz. 13.) (Kunfalvy István megjegyzései B. XXVIII. 173.) — FAlenkező gyakorlat (mely főleg a bpesti táblán általánossá kezd válni) : Úgye'sz indítványozást joga. Sértett fél (magánvádlő) i ndit ványozási joga