Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. Bűnvádi eljá-nek: h. az indokok szövege szerint ..még annak a befolyásnak hatása rás. alatt állhattak, a mely őket a bizonyítékul el nem fogadható vizsgálati Beismerés, vallomásaik mtételénél uralta". Ez ismét egy abstract ideális feltevés, egy kétségtelen valóság egy valódi tény ellenében; azonfelül egy határozatlan alapból vont határozott következtetés. Vádlottak azon hatás alatt állhattak — mondja az indok — nem mondja tehát, h. állottak, mindennek ellenére csupa possibilitásból határozottan tagadó konsequentiát von, egyenesen mellőzvén az ily hatás alatt állhatott személyek beismerésének hatályát. A kir. Curia az ide vonatkozó egész érvelést tévesnek nyilvánítja, midőn vádlottakkal az orvos a börtönhelyiségben s nem a vizsgálóbírói szobájában s nem is ennek jelenlétében beszélt, a kik ezen időn is ezen functió alatt nem állottak a vizsgálóbíró befolyása alatt. De vádlottak tudták, h. orvossál és nem a vizsgálóbíróval beszélnek, h. az orvos hivatása szerint csakis az ő egészségi állapotukkal foglalkozik, s hogy a bűntett és a bűnösök felfedezése, valamint e czélból vallomásuk kivétele nem tartozik az orvos körébe. Ha tehát bizonyítva volna is, hogy a vizsgálóbiió erőszakosságot, kényszert gyakorolt vádlottak ellen^ ő vele szemben nem láthatták magukat azon befolyás hatása alatt, mely a kir. itélő tábla indoka szerint őket a vizsgálóbíróval szemben uralta. De másrészről oly jogtalan befolyás, mely vádlottakat a vizsgálóbíró távollétében is uralma alatt tarthatta volna, csakis az által gyakorolt erőszak vagy okozott kényszerhelyzet lehetne. Már pedig a vizsgálat ily visszaélésnek egyáltalán meg nem történtét teljesen kiderítette ; és így teljesen ki van zárva annak lehetősége, hogy vádlottak az orvossal való érintkezésük alkalmával bármely jogellenes befolyás hatása alatt állottak. Értéktelen a kir. itélő tábla indokai szerint a N. M. fogházfelügyelő előtti beismerés is, „mert ezen tanúnak egyedül álló vallomásával a beismertnek állított tény bizonyítottnak nem tekinthető11. Ezen indok elvi tekintetben is téves. Nem teljes bizonyításról lehet szó, — ami a bizonyítékok bizonyító erejének a törvényben előre meghatározott szabályok aluli teljes mentesség mellett — egyetlen bizonyítékra vonatkozólag sem állapitható meg; hanem a bizonyítás egyik eleméről, egy adat valódi vagy valótlan voltáról, a melynek összefüggése a bizonyítás többi elemeivel utalja az észt a bizonyítandó' esemény mtörténtének vagy meg nem történtének megállapítására, illetőleg a te'nybeli adatokkal vont ítéletére. E tekintetben N. M. vallomása nem is áll egyedül, mert vádlottak ugyan igy nyilatkoztak Sch. L. törvényszéki orvos előtt is és ha két külön egyén előtt, különböző időben, szabad elhatározással tett két ogjező bevallás támogattatik a vizsgálat által kiderített más adatokkal, ha a jelenségek és bebizonyított körülmények arra mutatnak, azt erősitik, a mi a bíróságon kívüli beismerésben tartalmaztatik, ez esetben ezen beismerés vae-v beismerések habár magukban véve nem elégségesek, de összefüggésükben a többi adatokkal igazolt sulylyal bírnak a bírói mgyőződés képezésében. Igaz ugyan, h. az idő tekintetében, a melyre ezen tanú a kérdéses beismerést teszi, kétségtelenül tévedésnek kell fennforogni, de ez nem gyengíti a tanú vallomásának értékét és az ő vallomása tárgyi béltartalmát a beismerés mtörténtét illetőleg, sőt ez utóbbi tény egy minden vitán kívül álló körülményben is találja egyenes megerősítését. A nevezett tanú ugyanis azt állította, hogy vádlott a vizsgálóbíró elé való elővezettetését