Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. 533 alatti vallomásának erőtlenségét az egyenes bizonyítékok és jelenségek Bűnvádi eljákiemelt sorozata ellen nem lehetett elfogadni. Annál kevésbé volt ez el- pás. fogadható, mert habár tíz évvel a bűntett elkövetése előtt ezen tanú és Beismerés. B.-ék között bizonyos neheztelés fenn is forgott, de számos tanú bizonyítja, h. azóta jó viszonyban éltek egymással, sőt P. Lajos vályogokat is adott kölcsön néh. B. Jánosnak. Kételyt hoz fel a tábla Cz. Sándor vallomásának azon tartalma ellen, h. ez a bűntett elkövetésének délutánján 3—4 óra között P. Józsefet fivéréhez P. Péterhez Cserszeg felé menni látta, mert, mint az. indok mondja, „nem valószinü, h. a tanú a vádbeli eset óta kihallgattatásáig lefolyt hosszabb idő után biztosan emlékezzék arra a napra, a mikor P. Józsefet Cserszeg felé menni látta". Ámde ezen tanú is eskü alatt vallott, ezen tanú is tudta, h. főbenjáró ügyben vall a bíróság előtt; tudta, h. vallomásától esetlen két, három embertársának élete vagy halála, hosszú ideig tartó fegyházra itéltetése, avagy teljes felmentése függ. Ezen tanú is szembesittetett vádlottal, ez a tanú is fentartotta vallomását vádlott ellenmondása daczára és a kiemelt körülmények között tett eskü alatti vallomásában mint emlékezetében levő, általa biztosan tudott, valódi és kétségtelen tényt állította és tartotta fenn azt, hogy P. Józsefet a mondott időben és helyen valóban látta. E ténynyel szemben és ennek ellenére csupán a tévedhetés lehetőségére alapított kétely indokolt és nyomatékkal biró kételyt nem képezhetvén : kir. Curia Cz. S. vallomásának bizonyító erejét mgyengitettnek nem fogadhatta el. Annál kevésbé lehetett e vallomás tartalmát mgyengitettnek elfogadni, mert azon tény, h. B.-né egyik leánya a mondott időben csakugj'an P. J. után ment, h. aznap délután P. J. fivérénél P. P.-nél volt, h. onnan együtt mentek Sz. J.-hez : az eljárás alatt gyűjtött többi adatokkal, a B. család több tagjának vallomásával és vádlottaknak a vizsg'álóbirónál tett beismerő vallomásaikkal is meg van erősítve. Midőn tehát a kir. ítélőtábla P. L. terhelő tanúnak számos körülmény által támogatott vallomása bizonyító erejét azzal állítja mgyengitettnek, h. a tanú tévedhetett, midőn továbbá Cz. S. terhelő tanú vallomását azzal hárítja el, h. a tanú emlékezete mcsalhatta: a kir. Curia mellőzhetetlennek látta a kifogástalan tanúvallomások tartalmának a kiderített ténykörülményekkel nemcsak nem ellentétes, hanem azok által támogatott bizonyító súlyát a „tévedhetés" feltevése ellen érvényben tartani annál is inkább mert a bizonyítékoknak ily feltevéssel való diminuálását messze kiható káros következményű előzménynek ismeri fel. Mellőzve a kir. itélő tábla Ítélete indokainak azon tételeit is, melyek a halottas házban, az udvar kitisztítására és ezáltal a bűntett elkövetésének nyomai elhárítására, továbbá a haláleset özv. B.-né által önként s mindjárt másnap reggel eszközlött feljelentésére, a fákon látott serét horzsolási nyomokat illetőleg azoknak honnan származását meg nem határozható voltára, végre a P. P. kabátján észlelt vérnyom szakértői mhatározásának elmulasztására vonatkoznak, mint a melyek a kideritelt adatokkal ellentétet nem állapítanak meg s legfeljebb a bűnösség concludens jelenségeinek számát csökkentik : a kir. Curia nem hagyhatja érintetlenül a m.-foku bíróság ítéletének azon indokát, mely P. P. és P. J. bíróságon kívüli bevallására vonatkozik. A m.-foku bíróság a most mnevezett vádlottaknak az elmeállapotukat vizsgáló orvos előtt tett bevallásukat azzal tekinti nyomatékából kihelyezett-