Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
532 BŰNVÁDI ELJÁRÁS. Bűnvádi eljá-meg. Nem lehet kérdés á körül, h. e két mozzanatban összpontosul az rás. egész bűntett; a bizonyítékok és ellenbizonyitékok hálózatának egész Beismerés, szövevényében e két adat képezi a legfőbb kérdést. Ebben pedig, h. t. i. a lövés revolverből, és h. B. János nyakára hátulról intéztetett, megegyez ugy a szakértői szemle eredménye, valamint vádlottak vallomása is. A bünteti lényeges mozzanatára tehát nincs eltérés, ezzel szemben a távolságra vonatkozó minutiosus eltérés nem birhat sulylyal. A tábla kételyt lát arra nézve is, h. P. Lajos és fia valóban találkoztak volna a P testvérekkel a kérdéses időben és helyen, vagyis azoknak jöttében B. János háza felől. Ezen kételyét arra állapítja a tábla, h. amint az Ítélet indokai mondják, a naptár szerint csak akkor jött fel a hold, a tanuk tehát „tévedhettek". Ámde P. Lajos minden kifogáson felül álló tanú ; a bizonyított adatok szerint tiszteséges, becsülésben álló ember, a ki a kiemelt körülményre az ügy főbenjáró fontosságának teljes ismerete mellett tett vallomást a vizsgáló biró, valamint a törvényszék előtt, és ezen vallomását elejétől végig a szembesítés alkalmával is fentartotta és ennek valóságát esküvel is megerősítette. Ez tehát azon körülményre, a melyről a vallomás szól, egy kifogástalan tanúnak eskü alatt tett vallomásával, vagyis „direct" bizonyítékkal megállapított tényt képez. Ehhez járul, h. P. Lajos fia eskü nélkül kihallgatott tanú mindenben egyezően vall atyjával továbbá, h. P. Lajosné arra nézve, h. férje és fia mindjárt hazajövetelükkor, tehát mielőtt a kérdéses esemény fontosságát még csak gyaníthatták volna is, elbeszélték a P. testvérekkel való találkozásukat, szintén eskü alatt tett vallomást ; a mint eskü által erősített tanúvallomást tett arra nézve is, h. a midőn férjének hazajövetele után özv. B. Jánosné házukhoz jött, azt állítván, h. férje B. János meglőtte magát, és a midőn erre P. Lajos kétkedve válaszolva, megemlítette P. Péter és P. Józseffel való találkozását: özv. B.-né ingerülten felelt s azonnal elhagyta a házat; végre a kérdéses tény megállapításánál figyelmet igényel azon körülmény is, h. ifj. P. Lajos nemsokára özv. B.-né eltávozása után édes anyjával a megölt B. János házába ment s ott a P.-ékkel való találkozást ismét elbeszélte, özv. B. Jánosné'szidalmakkal illette a fiút, ellene nyíltan kifakadt s nemcsak egyenesen tagadta a fia állításának valóságát, hanem meg is jelölte a helyet, a hol szintén akkor P. P. tartózkodott, a mi azonban teljesen valótlannak bizonyult, sőt maga P. P. ezt fel sem emiitette. Mig tehát P. P.-nek és P. Józsefnek találkozása P. Lajossal annyi, részint egyenes, részint közvetett bizonyítékkal támogattatik, s mig ezen tény mellett igen erős jelenséget állapit meg B.-né két izben nyilvánuló magatartása, s mig az utóbbinak ekkor nyilvánult magatartása azon következtetésre utal, h. ő tudván a történteket, s tudván azoknak összefüggését, P. Péter és P. József személyével mindjárt az első jelenségnél, mely ezek nevét a felszínre hozta, belátta az ebből származható veszélyt, s azért is rögtön iparkodott ezen veszélyessé válható körülmény felemlitését elnyomni, mig tehát B.-né szon magatartása között, melylyel a gyanút P.-ekről elhárítani törekedett, és P. Lajosnak vallomása között, h. a kérdéses időben a két P. fivérrel találkozott, szoros logikai összefüggés van, s az utóbbi tény az előző tényt nyomatékosan támogatja ; addig a tábla kételye mellett a naptár feljegyzése képezvén az egyedüli alapot, P. Lajos tévedhetését és ezen felfogás alapján eskü