Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BŰNVÁDI ELJÁRÁS. 529 hangzását a vizsgálat által más uton kiderített, vádlottak bűnösségére Bűnvádi eljámutató adatokkal, vádlottak bűnösségére mutató jelenségek és bizonyi- rás. tékok közé azoknak a vizsgálóbíró előtt tett beismerő vallomásai is soro- Beismerés. zandók lévén: az ily számos, ily különböző nemű, idő, tárgy és körülmények tekintetében a legváltozatosabb, mindazonáltal vádlottak bűnösségének indikálására vonatkozólag egymással összefüggő, egymást kiegészítő jelenségek összhatása által minden igazolható kételyt kizáró erővel bizonyítottnak kellett elfogadni P. Péter, P. József, özv. B. Jánosné és Sz. József bűnösségét azon fokban és mindegyik azon cselekvőségé szerint, a mint ezt az elsőfokú tvszék ítélete indokaiban tüzetesen és alaposan megállapította. Ennek elfogadásával mellőzendők voltak az ítélő tábla indokaiban felhozott tételek azért, mert az itélő tábla azon feltevése, mely szerint „alig hihető", h. B. Jánosné, ha férje megölését elhatározta volna, „erre még más hat egyénnek tudatos közreműködését igénybe vette volna", csakis „feltevés" lévén még az esetben is, ha a bűnösség körülményei között ezen vádlottnő részéről csakugyan a hat egyénnek egyenesen ezen vádlottnő általi igénybevétele forogna fenn, a tényleges bizonyítékokkal s B. János megöletésének tényével szemben hatálylyal nem bírhatna. De teljesen elenyészik ezen ideális feltevés jelentősége azáltal: h. B.-né csakis vejéhez és sógorához intézett többé-kevésblié egyenes felhívást, férjétől való megszabadítását illetőleg, és h. ugy ezek, valamint a család többi tagjai, a kik iigyanis a forralásról tudtak, s ezek között azok is, a kik B. János ellen valamely forralásnak készületbenlétét inkább sejtették, mintsem tudták: B.-nénak gyermekei voltak, a kikről egytől egyig bizonyítva van, h. atyjuk illetőleg ipja ellen a legnagyobb ellenszenvvel viseltettek, a kinek halálát mindegyik, mint a család szigorú, talán tulszigoru figyelmezőjétől való megszabadítását óhajtotta. De ezeken felül is azon feltevés, hogy valamely bűntettnek esetleg gyilkosságnak forralatába ós kivitelébe ne lehetne több, habár teljesen idegen személy beavatva vagy mint közreműködő bevonva, illetőleg h. több személynek előző beavatottsága a bűnösséggel terhelő egyén exculpálására állapithatna meg érvet vagy alapot, ezen tétel semmiféle alakjában sem támogattatik a büntető gyakorlat által, mely ennek ellenkezőjét számtalan esetben felmutatja. Nem számithat nagyobb súlyra az itélő tábla ítéletének azon indoka sem, mely szerint „minden valószínűséggel ellenkezik", h. Sz. József, B. Jánosné egyszerű felszólítására vállalkozott volna a közreműködésre, továbbá, h. „még kevésbbé hihető, h. a terv P. Józseffel való előzetes megbeszélés nélkül állapíttatott volna meg" ; végre teljesen elfogadhatatlan pedig az, „h. az iskolai oktatásban részesült P. József, fivére felszólítására egy embertársának megölésére határozná el magát, a ki őket soha nem bántotta". Mindhárom tétel egyszerű állítást képez, az itélő táblának feltevését, melyet — szemben a vizsgálaton és végtárgyaláson igazolt bizonyítékokkal és tényleges adatokkal — semmiféle adat, semmiféle bizonyíték nem támogat, mely által tehát a fent kiemelt s az elsőfokú bíróság ítélete indokaiban felsorolt számos jelenség által támogatott logikai következtetés a legkevésbbé sem gyengittetik meg. De miért is ellenkeznék „minden valószínűséggel", h. Sz. József vállalkozott a közreműködésre: midőn bizonyítékok mutatják, hogy csakugyan vállalkozott arra? Miért volna „még kevésbbé hihető", Márkus. Felsöbirósági határozatok. L kiad. V. 34