Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

530 BÜNVÁDJ ELJÁRÁS. Bűnvádi eljá-h. P. Józseffel való előzetes megbeszélés nélkül állapíttatott volna meg rás. a terv kivitele: midőn beismerő vallomásaikban ugy I'. Péter, valamint Beismerés. P. József is ezt állítják? De hányszor történik, h. az egyik czinkossal csak igen röviddel a kivitelt megelőző időben közöltetik a többiek által már régebben tervezett forralat, s ez közreműködik a kivitelben a nélkül, b. az előzetes értekezésbe és terveztetésbe befolyt volna? Az előzetes értekezésben való befolyás sem jogilag, sem az élet tapasztalatai szerint nem , feltétele a büntársaságnak ; annak hiánya tehát nem képez ellentétet a bűntettben való tettleges közreműködéssel. De végre, a szomorú tapasztalatok végtelen számának bizonyítása szerint, az iskolai oktatásnak sincs azon erkölcsnemesitő hatása, h. elegendő biztosítékot nyújtana egy ártatlan ember megölésében való közreműködésnek visszautasítására, s h. a bíróság az iskolai oktatásban való részesülés tényében elegendő igazolt alapot találhatna, az ily közreműködést ..teljesen elfogadhatatlannak1' megállapítani. P. József közreműködésének megítélésénél kikerülte az ítélő tábla figyelmét a lélektan egyik sarkalatos szabálya, s ennek vonatkozása a criminalistika mai álláspontjára. A lélektan ugyanis, melynek igazságait a büntető jogászat csupán átveszi, anélkül, h. azok felfedezésével és az e körüli bnvárlatokkal foglalkozhatnék, régen felismerésre juttatta azon tapasztalati thesist, h. a cselekmények, különösen a büntetendő cselekmények valódi motívuma, a cselekvő személy akarata ellenére — egy más ember által — tehát a biró által is, teljes biztossággal alig, vagy sohasem állapithatók meg. Ennek tudata vezette ' a eriminaüstikát, a midőn a cselekmény motívumát kiküszöbölte a büntetendő cselekmények ismérvei közül. Mi \o\i motívuma P. Józsefnek, hogy iskolai oktatásban részesültsége daczára is oly könnyen engedett bátyja bűnös felhívásának ? Lelkülete volt-e gonosz hajlamokkal eltelve, ugy h. azoknak egyszerű megérintése elegendő volt, tettre gerjeszteni a lelkében szunnyadó rossz ösztönöket ? Avagy akár gyenge elméjüségből, akár tompa megszokottságból annyira állott bátyjának hatalma alatt, h. ennek akarata, a mint hasonló jelenséget az élet gyakran felmutat, a nélkül, h. feltétlen ura lett volna elhatározásának, mégis a gondolat tunyasága, az ész energiájának gyengesége folytán rendszerint döntő súlyt képezett cselekedetei szabad elhatározásában ? Mindez nem képezi a beszámítható állapotban volt vádlott bűnössége megállapításánál megoldandó kérdést; mind ennek akár az, akár .amaz, akár igenlő, akár nemleges mfejtése nem teszi valószínűtlenné, nem teszi „teljesen elfogadhatlanná", sőt meg sem gyengíti, de nem is érinti a vádlott bűnössége mellett bizonyító számos adatokat, s ezek között ennek saját bevallását. A tábla ítélete indokaiban, a kérdéses tételekre vonatkozólag használt „valószínűtlenség", „hihetetlenség", „elfogadathatlanság" mellett nem szól egyetlen egy erősítő támpont sem ; a tételek, melyek ezen minősítő megjelölések alatt a tábla által felhozatnak, logikai értelmük szerint pusztán abstract „képzeleti lehetőségét" fejezik ki annak, h. a dolog talán másként történhetett, de az ily ideális kétely sohasem szakithatja szét és nem gyöngítheti meg a bizonyítékok azon erősen összefüggő logikai lánczolatát, mely B. János kétségtelen megölésének tettesei és a gyilkosságban való közreműködők felismerésénél és meghatározásánál egyenesen a vádlottakra utal, és a jelenségek sorának erejével ezeket mutatja a bűntett különböző minősítés alá eső okozóinak, illetőleg véghezvivőinek.