Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KEIíESKEDELMI TÖRVÉNY. 41 teljesítését s az erre irányuló kötelezés folytán tárgyilag érvényes szerződés- Kereskedelmi nél a kiskorú helyett ő tartozván a jogosított részére a szolgáltatást teljesi- törvény. teni, ő maga lép a jogosítottal közvetlen kötelezettségi viszonyba. Hogy pedig- 224. §. a C. alatti nyilatkozatnak kiállitásával a kiskorúnak tagul való felvétel- Szövetkezetbe nél már az alapszabályok értelmében is olyan jogügyletnek létesitése lépés e's fölczéloztatik, a melynél a kiskorú helyett az alp. álljon a felp.-i szövet- vétel alakja. kezettel kötelezettségi viszonyban, kétségtelenül kitűnik a C. alattiban felhívott alapszabályok 5. és 8. §§. intézkedéseinek egybevetéséből. Az előbbi szakasz intézkedése szerint a kiskorúnak tagul való felvételéhez szerződési képességgel biró harmadik személynek közbenjárása feltételeztetik és a 8. §. szerint pedig a kiskorú helyett ennek tagsági jogait is ez utóbbi gyakorolja. Ezek szerint nem alapos az a kifogása, a melyet arra alapított, h. a kiskorúért elvállalt kezesi kötelezésének nincs jogi hatálya. Ennek daczára azonban a m.-foku bíróságnak felp.-t keresetével elutasító ítélete helyben volt hagyandó. Nem lehetett ugyan figyelembe venni az e.-foku bíróság ítéletének ide vonatkozó indokolása szerint a C ' . a. nyilatkozatnak tartalmával szemben, a melynek aláírását alp. a viszonválaszban kifejezetten beismerte, alp.-nek a C. alattival elvállalt kötelezettségére vonatkozólag történt megtévesztésére, valamint az arra irányuló kifogását sem, h. a kiskorú helyett kötelezettségben nem áll, azért, mert maga a kiskorú a szövetkezetnek tagjául nem tekinthető, mindazonáltal a m.-foku bíróságnak ítélete azért hagyatott helyben, mert a m kir. Curia is bebizonyitottnak tekintette a per adatai alapján azt, h. a felp. szövetkezetnek igazgatósága az összes nagy-bajomi tagoknak és ezek között az alp.-nek is közös megbízottjához intézet levelében a nagy-bajomi tagokat a szövetkezetéből feltétlenül kibocsátotta és alp.-nek a szövetkezet irányában fennáló kötelezettsége, az igazgatóságnak ezzel az intézkedésével az alperes az általa elvállalt kötelezettségeknek teljesítése alól szintén felmentetett. Az igazgatóság részéről ilyen levélnek elküldése nem volt ugyan bebizonyitottnak tekinthető az e.-biróság ítéletében felhívott tanuknak vallomásaival, mert ezen tanuk közül egyik sem lévén képes vallomásában megjelölni azt, h. az a levél, mely a szövetkezet kötelekéből való kibocsátást tartalmazta, kik által volt aláirva és az aláírások ismerete nélkül meg nem állapitható, hogy a tanuk által olvasott levél a felp.-i szövetkezetnek alapszabályai szerint a képviseletre jogosított igazgatóságtagjai, vagy a czégjegyzésre jogosított egyének által volt-e aláirva ? De miután alp. viszonválasziratában annak bebizonyítására, h. a felp. szövetkezet igazgatósága 1889. év tavaszán Sz. Imréhez, mint a nagy-bajomi tagok mbizottjához, a nagy-bajomi tagoknak a kilépésükre vonatkozólag tett ajánlatára olyan tartalmú levelet intézett, a melyben beleegyezett abba, h. a nagy-bajomi tagok a szövetkezetből kilépjenek, a bennmaradókat pedig ügyvivőséggé fogja átalakítani, valamint annak bebizonyítására is, h. ezen levél folytán az alp. is Sz. Imre utján kilépését az igazgatóságnak irásbelileg bejelentette, a fp.-i szövetkezetet Zb. Béla és L. Gyula, mint volt igazgatósági elnökök és dr. Bl. János jelenlegi igazgatósági elnökök személyében külön-külön leteendő főesküvel kínálta meg. Felp. pedig a törvényes bizonyítási eszközt képező ós ennélfogva ugy az alp. által jogosan igénybe vett ezen két főeskü közül az elsőt az igazgatóságnak alp. által mnevezett tagjai közül csupán Zb. Béla személyében fogadta