Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 39 eredetben csatolt belépési nyilatkozatnak általa történt aláírását beismer- Kereskedelmi vén, az a prts 166. §. értelmében mint valódinak elismert alp. ellen a be- törvény, lépésre irányuló ajánlat megtételét teljes bizonyíték erejével igazolja, az §• a kifogása pedig, h. kezességéből őt kötelezettség nem terheli, nem volt Szövetkezetbe figyelembe vehető, mert kiskorú érdekében vállalt kezesség egyetemleges lePés és /főkötelezettséget eredményez és így alp. teljesen ugyanazon helyzetben véte^ alakja. van, mintha saját személyében vállalt volna tagsági kötelezettséget. De beigazolást nyert másrészről az is, h. a belépési nyilatkozatba foglalt ajánlat felp. szövetkezet által elfogadtatott és erről alp. értesítve is lett, a mennyiben alp. nyíltan beismeri elleniratában azt, h. felp. szövetkezet tagjai közé felvétetett, a felvételről való értesítést pedig — tekintettel arra, h. sem a törvény, sem az alapszabályok az értesítés valamely különös módját meg nem határozzák — eléggé bizonyítja az a körülmény, h. alp. saját beismerése szerint tagsági viszonyának mszüntetése végett felp. szövetkezetnél lépéseket tett, mely ténye a taggá felvételről való értesülést feltételezi. Mégis daczára annak, h. alp.-nek a szövetkezet tagjai közé való felvétele bebizonyítást nyert, elutasítandó volt felp. keresetével és pedig azért, mert alp. bebizonyította azt, h. tagsági viszonya az igazgatóság által az 1889. év tavaszán történt felmentés következtében megszűnt. Ez irányban alp. azt állította, h. Szatmáry Imre, a ki az összes nagy-bajomi tagoknak, köztük alp.-nek is megbízottja volt, az igazgatóságnak kijelentette, h. a szövetkezet nagy-bajomi tagjai és köztük alp. is a szövetkezet tagjai közül kilépnek, melyre válaszolva az igazgatóság egy 1889. év tavaszán kelt levelében a szövetkezet nagy-bajomi tagjait a tagsági kötelezettség alól feltétlenül felmentette. Alp.-ek ez az állítása teljes bizonyítást nyert és pedig az állítás első része, h. t i. a szövetkezet nagy-bajomi tagjai és ezek közt alp. is a kilépésre felp. igazgatóságnál az ajánlatot megtették, felp. által tagadásba nem is vétetett, az állítás második része pedig, h. felp. szövetkezet igazgatósága a kilépésre nézve tett ajánlatott elfogadta. Léhay Gyula, Mezey Lajos és Tóth Mihály tanuknak egybehangzó vallomásával nyert bizonyítást, h. felp. szövetkezet igazgatóságának azon levele, melyet Szathmáry Imréhez a kilépésre vonatkozó ajánlatra intézett, az összes nagy-bajomi tagoknak a tagsági kötelezettség alól való feltétlen felmentését tartalmazta. Hogy Szatmáry Imre és a felp.-i igazg'atóság közt e részben levélváltás volt, felp. sem tagadja, a tanúvallomásokkal szemben azonban azt vitatja, hogy a levél legfellebb feltételes kibocsátást tartalmazhatott, miután azonban felp. azt az állítását, h. alp. és a nagy-bajomi tagtársainak, kibocsátása csak feltételes volt, mivel sem bizonyítja, a tanuk vallomásával az elveszett felp.-i levélnek oly tartalma volt bebizonyitottnak tekintendő, h. a kibocsátás feltétlen volt. Felp. azon további védekezését, h. a kilépés alapszabályszerüleg csak egyenként történt külön bejelentés és a bejelentésnek külön elfogadása mellett és akkor is csak a törzsbetét teljes befizetésétől számított 3 évre történhetik meg a kir. tvszék nem vette figyelembe, mert egyrészt mi jogos akadálya sem lehet annak, h. a kilépés bejelentése egy közös mbizott által csoportosan tétessék és annak elfogadása a mbizotthoz intézett egyetlen levéllel történjék, mert továbbá másrészt az igazgatóságnak az alapszabályok 12. és 15. §-ai jogot adnak arra, h. a tagsági kötelezettségüknek eleget nem tett tagok a tagsági