Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
BÜNTETŐTÖRVÉNY. '9 tett felnek egyedül a kártérítésre vonatkozó nyilatkozata egyszersmind a bűnös-1878 : V. t.-cz. segre is kiterjesztendő, nevezett sértett félnek fenti nyilatkozata által a 330—332. §§. vádbeli cselekménynek vétséggé lett minősítése daczára, vádja vissza- Magánlak vontnak nem tekinthető. (92. máj. 10. 810.) msértése ma*. 1932. Curia: Azon tüzetesebb mhatározás után, h. a BTK. ±2l.9ansz(;mélyek §-ába ütköző vétséget J. János 3. r., J. Máté 4. r. és Sz. B. Márton 5. r. dltal. vádlottnak ama különálló cselekménye képezi, h. H. György lakházának ablakait betörték s farészeit is mrongálták, még a nevezett vádlottaknak ama cselekménye, h. utóbb a H. György házába való behatolás végett a pitvarajtaját betörték s a szoba ajtaját összevagdalták; tek., h. ezen mag tikban réve szintén büntetendő, a BTK. 421. §-ában feltételezett vétség iéiiyálladékát teljesen kimerítő cselekmények azon alakulatban, a melyben azok a eoneret esetben mvalósulásra jutottak, a törvény külön rendelkezése által <tlkatelemcvé tétetvén a BTK. 330. §-ában körülirt magánlaksértésnek, mint az erőszak által súlyosabbra minősített összetett bűntettnek alkatelemét képezik, ennélfogva ezen ténykörülmények, mint külön büntetendő cselekmények büntető beszámítás tárgyát nem képezhetik: tek. azonban, h. a bizonyítási eljárás adatai szerint a H. György házába történt erőszakos behatolás alkalmával J. János vádlott vágásra és zúzásra alkalmas kapával, Sz. B. Márton vádlott pedig szintén zúzásra alkalmas léczczel voltak ellátva ; tek., h. ekkép vádlottak a vádbeli magánlaksértést fegyveresen hajtották végre ; tek., h. e miatt a nevezett három vádlott cselekménye a BTK. 331. §-ának nemcsak 2-ik, hanem 3-ik pontja szerint is minősül; tek. továbbá, h. M. Jánosra és J. Mátéra vonatkozólag, minthogy mindegyikük a cselekmény elkövetésekor életkoruk 20-ik évéi részint elérte, részint túlhaladta, „a fiatal kor", mint enyhítő körülmény, nem fogadható el; mig Sz. B. Márton vádlottra vonatkozólag azon körülmény, h. családja számos tagból áll, enyhítő körülményt azért nem képez, mert a közvett hátrány, mely a bűnös egyén ellen a törvény szerint alkalmazandó büntetés által más személyekre is hárulhat, a bűntettes cselekményét nem tévén csekélyebb súlyúvá, azon körülmény, az elkövetett cselekmehynyel és annak tettesével igazságos arányban álló társadalmi retributio mérlegét annál kevésbé szállíthatja alább, minthogy oly büntetés, mely annyira személyes lenne, h. alkalmazása által minden más személynek habár csak közvetett hátránya is kizárva legyen, teljesen képzelhetetlen; tek. végre, h. J. János, J. Máté vádlottak ellen egy bűntett és két vétség. Sz. B. Márton vádlott ellen pedigegy bűntett és egy vétség elkövetése van megállapítva ; tek., h. e szerint anyagi bűnhalmazat forogván fen: összbüntetés alkalmazandó, melyre vonatkozólag a BTK. 96. és 98. §§. lévén az irányadók, ezen szakaszok az Ítéletben idézendők. (92. jan. 26. 3736/91.) 1933. Cwia : Tek., h. vádlott 1892. ápr. 7-én sem erőszakkal, sem fenyegetéssel vagy hamis kulcsok használása által nem hatolt be T. Zs.-né t konyhájába, hanem anélkül, h. eltiltva lett volna, akadálytalanul lépett be oda; tek., h. tehát vádlottnak ily módon belépése s megjelenése nem állapithatja meg a BTK. 330. §-ában mhatározott magánlak msértésének bűntettét; tek. azonban, h. vádlott, midőn T. Zs.-né őt távozásra felszólította, ezen felhívásnak nem tett eleget, hanem a nevezett nő akarata ellen, tovább is, szitkozódva és fenyegetőzve, tehát minden jogos indok ne'lkül ennek