Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 397 ták, a panaszolt magánlaksértést, avagy más büntetendő cselekményt nem 1878 : V. t.-CZ. képez. Ugyanazon lakbérleti szabályok 23. §-a szerint a bérlő a lakást 33^ 3,3^ használható állapotban köteles visszabocsátani, a mennyiben pedig Magánlak a lakásban ablak volt kitörve, annak helyreállítása nélkül a lakás msértése mahasználható karban levőnek .nem tekinthető, az ablaküveg- árának, vala- gánszemélyek mint a sértett fél beismerése szerint is hátralékban volt lakbérnek biz- által. tositására a lakbérleti szabályok 27. §-a szerint sértett bútorai visszatarthatok voltak, a mennyiben pedig a bepanaszolt háztulajdonos és házmesterné a sértett félnek a kiköltözés megkezdése miatt szükségessé vált kirakatással felmerült költség mtéritését is követelték a bútorok elszállíttatása előtt, ebből a zsarolásra irányzott szándék annál kevésbbé állapitható meg, mert a mint kitűnik, a háztulajonos azt az összeget azonnal visszaadni akarta, de sértett fél nem fogadta el. (93. febr. 21. 302.) 1929. A fehértemplomi kir. jbiróság: Vádlott mint a Suska községi italmérési jog bérlője a magánvádlóknál a hatóság közbejöttével házkutatást tartott és az alkalommal egy mértékhitelesitéssel el nem látott hordót lepecsételt, ez által azonban vádlott büntetendő cselekményt nem követett el, mert a magánlak msértésének vétsége csak ugy követhető el, ha jogos indok nélkül történik a bemenetel vagy benmaradás ; már pedig jelen esetben vádlottnak mint az italmérési jo bérlőjének volt jogos indoka magánvádlóknál mint korcsmárosoknál a kimérésre szánt italok és a kimérésnél használt mértékek iránt vizsgálatot e végből a hatóság közbenjötte mellett, házkutatást tartani: felmentendő volt. (92. márcz. 11. 1233.) — Temesvári tábla: Hhagyja. (92. ápr. 18. 1691.) — Curia : Felebbezést visszautasítja. (92. szept. 16. 6531.) 1930. Győri tvszék: W. J.-né sértett ugy J. J. és V. T. tanuk hit alatt tett vallomásaik által egy részről, vádlott A. J. részbeni beismerése által másrészről a következő tényállás nyert beigazolást. Vádlott 1890. máj. 26. és 27. közötti éjjelen akkor, midőn tudta, h. W. J., ki mint marhahajtó vásárra ment, bezörgetett W.-nek lakására és W.-nétől bebocsátást kért, minth. azonban ez nem történt meg, a konyhaajtót benyomta ugy, hogy az utóbbinál a zár is letört e's W.-né határozott tiltakozása daczára a szobába hatolt, h. W.-nét nemi vágyai kielégítésére használja fel, W.-né erre, hogy megszabaduljon A. erőszakoskodásaitól három kis gyermekével az ugyanazon házban lakó T. J. és nejéhez menekült. Vádlott azután T. J. lakásába ment és ott kereste W.-nét és midőn őt az ágy alatt, hova a rémület következtében menekült, megtalálta, erőszakkal kihúzta és kényszeríteni akarta, hogy menjen át vele saját (t. i. W-né) lakásába, azonban T. J. által ennek lakásából kiutasittatván, ismét átment W.-né lakásába és először az ágy mellett fekvő teknő alá, majd miután innen kiutasittatott, a konyhában álló tűzhely melletti szurdékban rejtőzött el, h. W.-nének lakásába való visszatérését innen várja be, de T. J. őt itt is mtalálván, a lakásból kiparancsolta. W. J. haza érkezvén és vele neje a történteket közölvén, megtette a vádlott ellen a feljelentést a nezsideri jbiróságnál, minek következtében a bűnvádi eljárás megindittatott és vádlott 1890. nov. 21. napjára kihallgattatás végett megidéztetett. Miután vádlott ilykép mtudta, h. ellene W. J. a május 26. és 27-ike közti időben történtek miatt a feljelentést mtette és a kihallgatásról visszatért, másnap, vagyis nov. 22-én éjjel ismét elment W.-ék lakásához a mikor a férj