Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
'4 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1888: V. t.-cz. azonban következő napon jelent meg. Tek.; h. panaszosnak lia otthon nem 323. §. volt, vádlott ezen alkalommal mtagadta a leszámolást, mi felett szóváltás Személyessza- és dulakodás keletkezett s egymást kölcsönösen rángatva, panaszos fél a badság msér- földre esett, ekkor utóbbinak tárczáját vádlott elvette, melyben vallomása te'se magán- szerint a bűnjelként lefoglalt 55 frt volt. Az után a tárczát és a benne volt személyek 55 frtot a községi bírónál letétbe helyezte. A'ádlott tagadta, h. panaszosnak által. mellényét kigombolta s tagadja, h. azon czélból dulakodott panaszossal h. annak tárczáját elvegye ; vallomása szerint dulakodás közben a mellénye kigombolódott, a tárcza kilátszott s akkor vette ki és pedig azon czélból, h. panaszost számadásra kényszerítse. Tek., h. tagadásával szemben nem bizonyittatott, h. vádlott a tárcza elvétele végett alkalmazott eröszakot panaszos ellen, a BTK. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének vádja alól felmenteni kellett. A vádbeli cselekmény lopásnak sem volt minősíthető mert nem bizonyittatott, h. vádlott a tárczát és abban levő pénzt jogtalan eltulajdonitási szándékkal vette el. [91. jun. 8. 951.) — Curia : Tek., h. a bizonyítási eljárás adatai szerint vádlott és a sértett között a szóváltás és ebből a dulakodás nem azért vette kezdetét, h. vádlott a sértettet tettleg vagy fenyegetéssel bántalmazta volna; tek., h. az eljárás alatt nemcsak hogy nem merült fel bizonyíték arra nézve, sőt az egész tényállás annak ellenkezőjére mutat, mintha a vádlott a sértett pénztárczájának átadására ill. arra kényszeritette volna, h. pénztárczájának elvételét, az ellentállás lehetetlennek belátása következtében, eltűrje; és minth. továbbá kétségtelen bizonyosságra emeltetett, h. vádlott akkor vette el a sértett pénztárczáját, midőn ez utóbbi vádlott által a földre teríttetvén, pénztárczája véletlenül kilátszott; tek., h. az alsóbb fokú bíróságok ítéletének indokaiban is helyesen megállapított ténybeli adatok kétségtelenné teszik, h. vádlottnak sem a pénztárcza elvételekor, sem azután nem volt szándékában azt, illetőleg annak tartalmát eltulajdonítani: az elsőfokú bíróság helyesen mentette fel vádlottat a zsarolás vétségének vádja alól; de felmentendő volt vádlott ezen tényállás következtében a lopás vádja alól is. Minth- azonban vádlott a sértett ennek lakásába mfőgta, hatalmába kerítette s nyakkendő jenéi fogva az udvarba kivonszolta s ott a földhöz verte, miáltal ha nem is okozott neki ttsti sértést, de azt "személyes szabadságának gyakorlatában, habár rövid időre is, de tényleg akadályozta: ezzel vádlott a személyes szabadság megsértésének vétségét követvén el, ezen vétségben volt bűnösnek kimondandó s figyelemmel rovatlan előéletére, a vele való leszámolást mtagadó és őt még lakából is kiutasító és tettleg is mtámadó sértett ezen viselkedése által előidézett felindulására, melyben a tettet elkövette, mint nyomatékos enyhítő körülményekre : a 91. §. alkalmazásával volt büntetése kiszabandó. (1892. aug. 30. 2804.; 1926. Curia: A vizsgálat s a végtárgyalás adatai szerint vádlott a Ballá Jánossal s Vancsa J. volt községi biióval történt előleges megállapodás értelmében kiállítván a Ballá S.-né 11 frt 98 krnyi tartozásának a községi bíró által megigért törlesztéséről szóló elismervényt, midőn később — a községi bíró eltávozása után — részéről a tartozásnak kiegyenlítése előtt, Ballá J. s neje az említett írásbeli elismervénynyel együtt vádlott lakásából távoztak, vádlott nyomban utánuk ment s mivel az Írásbeli elismervény visszaadását mtagadták, Ballá J.-né kendőjét s esernyője! erővel elvette, melyeket a köziégi biróvali összeszámolás követelésének általa.
