Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

392 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t.-cz. felügyeletenpdvül állott ugyan, valamint ték. arra, h. mindkél gyermek 317. §. 12 éven alóli kordnál fogva szabad akaratelhatározásra képtelen és ebből Gyermekrab- folyólag még ha azok a vádlottat önként követték is, a vádlott olyannak tclás. leintendő, ki őket erőszakkal és a mennyiben őket Ígéretekkel csábítgatta, ravaszsággal vitte el, a BTK. 417. §-ába ütköző két rendbeli gyermekrablás bűntettét állapítja meg, mely arra való tekintetből, hogy a vádlott mindkét gyermeket heteken át tényleg koldulásra használta fel, a 318. §. szerint büntetendő. (91. nov. 24. 487.) — Curia : Tok., h. vádlott a vizsgálat során maga is beismerte, s a végtárgyaláson sem vonta vissza azt, mit a 8 éves Viktorin Anna sértett állit, h. a mint Schweinsbach alatt a gyermekekkel először találkozott s azokat magával hivta : azok eleinte vele menni egyáltalában nem akartak, de ő ekkor erővel megfogta a kis leány kezét s magával akarta vinni, azonban ez egy akáczfába kapaszkodva ellenállott, ugy hogy csakis nagy erőmegfeszitéssel tudta onnan elhozni s magával vonszolni s mikor aztán az 5 éves József is utánuk jött, de a lányka még ekkor is sirván, vádlottnő azzal csendesítette le, h. az előtte felmutatott tarka szövetből ruhát és kendőt igért neki; tek., h. a gyermekek, midőn őket édes anyjuk özv. Yictorin S.-né három napi távolléte idejére keresztanyukhoz Tót-Guszábra küldte, hova már korábban is el szokta volt őket küldeni, édes anyjuknak akkor is nemcsak hatalma, de felügyelete alatt is állottak, mert édes anyjuk tudtával és utasításából indultak az általa számukra kijelölt helyre ; tek. h. a fentebbiek szerint a két gyermek akaratuk ellen vonatott el szülője hatalma és felügyelete alól; tek., h. az ,.akaratellenesség" jogilag még akkor is fennállána, ha a két gyermek, £11. az idősebbik, a 8 éves kis lány, nem physikai erő alkalmazásával vonatott volna el azon útról, a melyen anyjuk meghagyása folytán az ez által megjelölt helyre haladtak, hanem ha azok tényleg önszántukból csatlakoztak volna vádlottnőhöz ; tek. ugyanis a gyermekek 8. ill. 5 éves korát s a BTK. 83. §-ának világos rendelkezése alapján a büntető-törvénykezésben érvényesülő azon általános elvi tételt, mely szerint 12 éven aluli gyermek jogi értelemben vett akarattal egyáltalában nem birván, a habár látszólag beleegyezésével foganatosított büntetendő cselekmény mindenkor az ő akarata nélkül — tehát érvényes akarat ellenére foganatositottnak veendő : a két gyermeknek beleegyezése még akkor is nem létezőnek lenne tekintendő, ha az tényleg fenforgott volna, s ha ezen beleegyezés ellenkezője a fentebb kiemelt ténybeli adatokkal nem lenne kétségtelenül bizonyítva; tek., h. a fentebbiek által a gyermekrablásnak minden eleme megvalósultnak mutatkozik ; tek. továbbá vádlottnő azon beismerését, h. a gyermekeket koldulásra használta; vádlottnő cselekményét helyesen minősítette a kir. ítélő tábla a BTK. 317. §-ában meghatározott és a 318. §. szerint büntetendő két rendbeli gyermekrablás bűntettének ; tek. azonban egyrészről, h a BTK. 318. §-a szerint minősülő gyermekrablás büntette öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő; tek. másrészről vádlottnőnek a vádbéli cselekmény idején tizenhatodik életévének csak néhány hóval meghaladott fiatal korát, büntetlen előéletét, szerfelett elhanyagolt nevelését, mely őtet utóbb vándor czigányok társaságába vonta, s mely körülmény alig képestié őt a kóborló élet és a tétlen koldulás aljasságának és erkölcstelen voltának teljes felismerésére, valamint az uton — közvetlen felügyelet nélkül