Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 391 vényt, e tekintetben leendő rendelkezés végett, a IX. ker. elöljárósághoz, 1878: V. t.-cz. a hol abba az . árui akadály nélkül bárhova szállíthatók" szavak Írattak Közegészség be utólag. Ez a körülmény, valamint az akkori járványos időben tapasz- elleni vétség. talatszerüleg a vádlott hivatalában volt, izgatott rendkívüli s nag3Tmérvü munka, a kiadott rendeletek halmaza, azok nehezen áttekinthető volta, melyek vádlott büntetlen előéletével és jóhiszemű eljárásával együtt latbavetve, indokolttá tették a BTK. 92. §. alkalmazását, melynek alapján a BTK. 316. §-ában jelzett fogház helyett pénzbüntetés állapíttatott meg s ennek mennyiségére befolyásolólag hatott azon körülmény is, h. vádlott mulasztása a járvány tovaterjedésére nézve semmi káros következménynyel nem volt. (93. május 8. 14,428.) — Budapesti tábla : Minthogy vádlott a vesztegzár alatt volt 83. sz. uszályhajó részére a távozási engedélyt a bizonyítási eljárás adatai szerint a vesztegzár lejárta után, a járványorvos és a ker. elöljáróság által hatáskörében kiállított felmentvény alapján állította ki; minthogy a fehnentvény kiállítására hivatott hatóságnak ellenőrzése abban az irányban, vájjon a felmentvény megadhatásának feltételei fenforognak-e, vájjon jelesül a hajórakományt ill. az u. n. bizottság határozott-e vagy sem, vádlottnak kötelességét nem képezte ; s vádlott a felmentvény alapján annál inkább adhatta ki a távozási engedélyt, minth. a felmentvényt csak a vesztegzár idejének lejárta után kapta; a vegyes bizottságnak pedig a rakomány ^hánt a vonatkozó rendelet, értelmében azon idő alatt kellett határoznia, a mig- a hajó a szabályszerű vesztegzár alatt van, azt pedig hogy a vegyes bizottság ez alatt az idő alatt nem határozott, vádlott terhére nem róható még akkor sem, ha erríd vádlottnak tudomása volt, a mi azonban szintén bizonyítva nincs : az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat a vád és követkozményeinek terhe alól felmenteni kellett. (93. június 14. 5029. — Curia: A felebbezés visszautasittatik ; mert az 1883. VI. t.-cz. 7. §-ában felsorolt azon eseteknek egyike sem forog fenn, melyekben a m.-bíróság ítélete ellen további felebbezésnek helye van, (93, szept. 26, 7179.) 1922. Curia : Az anya, aki 12 éven alóli gyermekét az apának elő- 314. §. leges beleegyezése nélkül magával viszi., midőn férjétől mszökik, nem Gyermekrab' követ el büntetendő cselekményt. (92. ápr. 12. 714.) lás. 1923. Pozsonyi tábla: A vizsg'álat és a végtárgyalás során megállapittatott s az elsőbirói Ítéletben felsorolt ügyállás szerint a foglalkozás nélküli és koldulásból élő vádlott két oly serdületlen 12 éven alóli gyermeket, a 8 éves Viktorin Annát és 5 éves Viktorin J.-t, akikket Sehweinsbach község előtt az uton találkozott, a hová azok anyjuknak meghagyása folytán, anyjuknak komaasszonyához menni akarlak arra az időre, a mig a gombaszedés végett a hegyekbe ment anyjuk vissza nem térend — rábeszéléssel és Ígéretekkel arra birta reá, h. hozzá csatlakozva, vele menjenek és együtt járva-kelve, koldulásból éljenek. A két gyermek őt tényleg követte is és a vádlott őket magával vivén, négy héten át együtt barangolva koldulásból éltek mindaddig, inig a vádlott le nem tartóztattatott, a midőn a gyermekek az időközben hazaérkezett és őket az alatt kutató anyjukhoz, özv. Viktorin Anna panaszlóhoz visszakerültek. A vádlottnak általa is beismert ezen tette. tek. arra, h. a két gyermek akkor, a midőn a vádlott őket az uton előtalálta, az anyai és egyéb