Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

390 B ÜN TETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-C2. ennek daczára bekövetkezett baleset a vádlottnak annál kevésbbé sza310. §. mitbató be, mert S. Katarina tanú (12. naplószám.) vádlott nejének azt Gondatlan- a vallomását támogatta, h. akkor, a mikor bazulról eltávozott, a mészárságból okozott szék ajtaját bezárta, a mi figyelmeztetésül szolgált arra nézve, hogy az t. s. üzleti helyiségbe és a mellette levő abba a szobába, melyben a kutya tartatott, idegeneknek tehát a sértett félnek sem volt volna szabad bemennie ; s mert továbbá a sértett félnek a végtárgyalás alkalmával tett vallomása szerint az is lehetséges volt, hogy a mészárszéknek zárt ajtaját az utezán ácsorgó gyermekek felnyitották, a mi az üzleti helyiségbe való akadálytalan bemenésre alkalmat szolgáltatott, azonban erről a baleset bekövetkezésekor a lakásától távol volt vádlott és neje mitsem tehet; mert végre szóban forgó baleset bekövetkezése csakis annak tulajdonitható, h. a sértett fél nem járt el a kellő óvatossággal akkor, a mikor bement abba a szobába, a melyben a vádlott a sértett félnek vallomása szerint a községben harapósnak ismert kutyát szokta tartani. Mindezeknél fogva a tábla a vádlottat, a felebbezett ítélet árváltoztatásával, a vád és következményei alól felmentette. (92. jan. 18.) — Curia : Hhagyja, még azért is, mert sértett a végtárgyalás alkalmával maga is beismerte, hogy neki arról tudomása volt, miszerint vádlott kutyáját a mészárszék mellett levő szobában szokta elzárva tartani, midőn mészárszék zárva van, s igy a sérülés nem vádlott gondatlansága, hanem sértettnek saját vigyázatlan eljárása folytán következett be az által, hogy az emiitett szobába, jelzett tudomása ellenére, benyitott. (92. okt. 18. 3266.) 314, §m 1921. Bpesti btö jbg: A tárgyalás során kifejtettekből mgyőzödött Közegészség a bíróság arról, h. vádlott akkor, mikor 1892. november 25. a 83. számú, -elleni vétség, előbb 14 napi vesztegzár alatt volt uszályhajó részére a távozási engedélyt megadta, tényleg- mszegte a cholera-járvány tovább terjedésének megakadályozására kiadott felügyeleti szabályokat; mert vádlott az elbocsátó rendeletet egy dr. Böhm ker. járványorvos által kiállított és a IX. ker. elöljáróság által megerősített felmentvény alapján állította ki, holott az ugyanazon hó 22-én általa átvett, tehát hivatalos uton tudomására jutott 79349/III. 92. keresk.-ügyi min. rendelet értelmében csak az abban körülirt vegyes bizottsági eljárás és megejtett vizsgálat után, az ezen vegyes bizottság felmentvénye folytán lehetett volna a hajó eltávozása iránt a kellő intézkedéseket megtenni. Világos tehát, h. vádlott a járvány tovaterjedésének megakadályozására kiadott fent emiitett min. rendelet határozatainak meg nem felelőleg járt el, igy a BTK. 316. §-ában mhatározott közegészség elleni vétségben tette magát bűnössé, a melyben tehát őt vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál azonban figyelemmel volt a bíróság arra, h. habár hivatali kötelességének meg nem felelő pontossággal s a kellő óvatosságot meg nem tartva járt is el vádlott az incriminált cselekmény elkövetésekor, mégis a mulasztás és könnyelmű eljárás következményi teljes súlyukkal nem terheltetik őt, miiitán a ker. elöljáróság által is megerősített járványorvosi felmentvény alapján bocsájtotta el az emiitett uszályhajót s annak elbocsájtása előtt még mgyőződést szerzett magának a ker. elöljáróság utján arról, h. annak rakománya tekintetében a szükséges óvrendszabályok megtétettek; ugyanis az árukra vonatkozólag rendelkezést nem tartalmazó felment-