Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
388 BÜNTETŐTÖRVÉNY. i878: V. t.-cz. goló kutya Zsadányi V.-t, a mint ez a konyhába lépett mharapta c's rajta 310. §. az orvosi látlelet szerint ló - 20 napig gyógyuló serülést okozott. Kiss L. Gondatlan- vádlott beismeri, h. Zsadányi V. a kérdéses időben náluk járt és azt is ságból okozott beismeri, h. kutyája, mely pedig máskor megkötve szokott lenni, ez alt. s. kálómmal feledékenységből szabadon volt, de tagadja, h. ez alkalommal sértettet az ő kutyája megharapta volna, mert .tőlük sértett nevetve távozott, és tanú Térjék L. és Némedi Istvánnal azt igazolja, h. az ő kutyája különben sem harapós és az soha senkit még meg nem harapott. Minth. azonban a végtárgyalás folyamán vádlott tagadásával szemben Zsadányi V, vádlottnak szemébe mondta azt, h. a mint ő az udvarajtót felnyitotta, mivel akkor vádlott az udvarában fát vágott, mindjárt kérdezte vádlottól, nincs-e szabadon és nem harapós-e a kutyája ? mire vádlott akként válaszolt: „nem harapós, bátran bejöhetsz", és azt is szemébe mondotta, hogy a mint őt a kutya a konyhában megharapta, rögtön elkiáltotta magát, s ekkor vádlott a hax*apás helyére babot, neje pedig kutyaszört ajánlott tenni arra orvoslásul; s minth. továbbá az, h. sértettet csakugyan ekkor harapta meg vádlottnak kutyája, az nemcsak a vizsgálat folyamán kihallgatott, de a tárgyalásra betegsége miatt meg nem jelenhetett Szenté J. vallomása, hanem a tárgyalásnál megjelent és a Szenté J.-nével együtt lakó özv. Szenté Sálné azon, hit alait tett vallomásával is igazoltatik, mert tanuk azt vallják, hogy alig ért haza sértett vádlottól, azonnal jajgatva elpanaszolta, hogy lábát vádlottnak kutyája megharapta, és mivel sebe azon nap jobbra nem fordult, még tanuk küldötték haza apjához, hogy orvoshoz forduljanak, és igy, mivel az. hogy sértettet esetlegmásnak kutyája is megharaphatta volna, kizárva van : következőleg vádlottat a gondatlanságból származott súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondani s a BTK. 92. §. alkalmazása mellett elitélni kellett. A büntetés kiszabásánál enyhitő körülmónyekül tekintetett vádlottnak jó előélete, becsületes polgári állása, továbbá, h. kutyája eddig veszélyesnek nem bizonyult, s végre, hogy kutyájának szabadon hagyása csakis véletlenségből történt. (1891. jan. 29. 5522.) — Curia: Hhagyja. (92. febr. 16. 9486/91.) 1919. Fehértemplomi tvszék: F. Józsim a BTK. 310., 311. §§-ai alapján, a BTK. 92. §-a alkalmazásával, az itélet jogerőre jutásától számítandó 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő 5 frt mint főés 3 frt mint mellékbüntetésre Ítéltetik. A pénzbüntetés behajthatóság esetén az 1887. évi VIII. t.-czikkben foglalt czélokra rendeltetik fordittatni, behajthatlanság esetén az 5 frt főbüntetés egy napi, a 3 frt mellékbüntetés szintén egy napi fogházra lesz átváltoztatandó. F. Juon az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Ind.: Sértett Sz. Florea és L. Nicolae tanú vallomásával igazolva van, h. Sz. Florea sértettet 1891. évi márczius 28-án délután a F. Juon udvarából kijött fekete kutya marta meg az utczán; a harapás következtében sértett leány 14 napig tartó egészségháborodást szenvedett. Ezen körülményt vádlottak egyike sem vette tagadásba; azonban vádlottak közül egyik sem ismeri el, h. a kutya az övé volna; mert vádlott F. Joszim azt állitja, h. a kutya F. Juoné, mert ez kapta az osztozkodáskor; F. Juon pedig azzal védekezik, hogy a kutya F, Joszimé maradt. A tanúvallomásokkal igazolva lett, h. a kutya párszor a F. Juon udvarában is volt.
