Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
BÜNTETŐTÖRVÉNY. 387 nyarán a mezőn mrohanta s rátiporta, rajta szájkosár volt, bebizonyi-1878 : V. t.-CZ. tottnak kell venni K. Antal az iránt is utasitást adott a szolgának, h. 310. §. a szájkosarat a házon kivül szintén alkalmazza. A most felsorolt adatok Gondatlantörvényszerü bizonyítékot nyújtanak arra nézve, h-t K. Antal a veszély ságból okozott elhárítására szükséges elővigyázató intézkedéseket megtette, ennélfogva f. s. őt á bűnvádi uton megtorlandó cselekmény nem terhelvén: a vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. (90. márcz. 4. 48693.) — Curia: A kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával K. Antalra vonatkozólag az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért: mert K. Antal a végtárgyaláson tett vallomása szerint csak vagylagosan, vagyis az öszvérnek megállása esete'ben alkalmaztatta a szájkosarat, különben pedig ismerte az állatnak veszélyes voltát és még sem gondoskodott annak ártalmatlanná tételéről, és ekként már ezáltal elmulasztotta azt a gondosságot, melyet ily állattal szemben minden körülmények között és mindenkor szem előtt tartani kötelességében állott. (90. évi okt. 23. 6674.) 1917. Curia : Demján J., Farkas J.-né és Cseke J.-né tanuknak előadása, valamint Jurgus P. vádlottnak a község elöljárósága előtt tett beismerése által is igazolva van, h. az a kutya, a mely a Demján J. két és fél éves fiát mharapta a vádlottnak tulajdonát képezte; továbbá a fenn megnevezett tanuk által az is igazolva van, h. vádlottnak eme kutyája mérges természetű volt, és végre Demján J. tanúnak vallomása által igazoltatik, és ezt vádlott maga is beismeri, h. a most megnevezett tann egy alkalommal panaszkodott vádlottnak, miszzerint ennek kérdéses kutyája a tanúnak libáit megtépte, miáltal igazolva van az is, hogy vádlott kutyájának mérges természetéről értesítve lett s ekkép ennek veszélyessége előtte tudva volt, bizonyítottnak kell ezt venni annál is inkább, mert fel sem tehető, hogy vádlott a tulajdonát képező kutyájának természetét nem ismerte volna; tekintve már most, hogy vádlott mindezek daczára kutyáját kellő gondossággal megőrizni elmulasztotta, és hogy eme gondatlansága folytán kutyája a fentemiitett fiút megharapta, és h. ezen ezáltal súlyos testi sértés okoztatott, vádlott ellenében a BTK. 310. §-ába ütköző vétség meg van állapítva. Vádlott ugyan azzal védekezik, h. a kérdéses kutyát Gyúró Sándornak ajándékozta, ki is azt magával a szállásra kivitte, de a kutya visszaszökvén, azóta mint kóbor kutya tartózkodott udvarában; eme védekezése vádlottnak azonban figyelembe nem jöhet, mert ha az való volna is, az esetben vádlottnak kötelessége lett volna, a veszélyes természetű kóbor kutyának eltávolítását a községi elöljáróságnál kérelmezni, vagy a mennyiben ezen kutyát házánál megtartani szándékozott, kötelességében állott volna gondoskodni az iránt. h. a kutya senkinek testi épségében kárt ne okozhasson. (91. márcz. 4, 9572 90.) 1918. Kecskeméti tvsze'k: A vizsgálat és végtárgyalás folyamán hit alatt kihallgatott Zsadányi Verona sértettnek bemondása továbbá özv. Szenté P.-né, Térjék L. és Némedi I. tanuk vallomása, nem különben Kiss L.-né vádlott nejének bemondása által kétségtelen ténykörülményt képez, miszerint mult évi augusztus 12-én délután 3 óra tájban, vagyis akkor, midőn Zsadányi V.-t gazdasszonya, Szenté J.-né Kiss Lászlóékboz körtevásárlás végett átküldte, ott a szabadon levő és a konyhában baran25*
