Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

88:2 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 :V. t.-CZ. tek. ezzel szemben az elsőfokú bíróságnak azon helyes megállapítását, 308. §. mely szerint a bizonyítékok állásában nem tudható, hogy ki, vagy kik Többek bán- okozták vádlottak közül azon cselekvőségek összeségét, a melyeknek tabnazúsából együttes okozatául következett be. T. Lászlónak halála ; tek., hogy ily eredt s. t. s. esetben nem a BTK. 306. §-a, hanem mint subsidiarius törvén}1- alkalmazandó ; tek., h. az elsőfokú bíróság ítéletében kiemelt enyhítő körülmények 0. Péter, N. András, I. József, K. Péter, T. András vádlottak büntetésének leszállítását indokolttá teszik; tek. végre, h. T. György vádlottnak a vád alól történt felmentetése kellőkép indokolva van; O. Péter és N. András vádlottak bűncselekményeinek minősítése, valamint T. András, T. Dániel, I. József, K. Péter és T. András vádlottak bűnössége tekintetében a kir. itélő tábla ítéletének Árváltoztatásával az első fokban eljárt kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben, a büntetést illetőleg pedig- a kir. törvényszék ítéletének azon része, mely szerint T. András és T. Dániel vádlottak egy egy évi börtönre és 10—10 frt pénzbüntetésre ítéltettek, szintén hhagyatik, O. Péter ós N. András vádlottak börtönbüntetése azon személyenkint 1 és l/2 évi, I. József, K. Péter és T. András vádlottak börtönbüntetése pedig személyenkint 6 havi tartamban állapittatik meg a kir. törvényszék által ezen vádlottakra is kiszabott 10—10 frt pénzbüntetésnek fentartásával. (93. márcz. 1. 7966.) Gondatlan- 1912. Marosvásárhelyi tvszék: A vizsgálat és végtárgyalás adatai ságból okozott kétségkivülivé teszik, h. sértett K. Miklós 1891. szept. 6-án, a mint egy t s lovon a mezőre ment, a lóról leesett, s oly sérüléseket szenvedett az alkalommal, h. a bemutatott orvosi látlelet szerint 20 napot jóval túlhaladó gyógyulási időre volt szüksége. Vádlott ifj. K. László beismerésével, valamint sértett K. Miklós, tanuk B. Samu, K. Áron és ifj. K. Lajos hit alatti vallomásaival beigazolást nyert, h. ezen sérelem onnan származott, hogy vádlott a lóháton feléje közelgő sértett lovára reáijesztett, sőt azt meg is ütötte, s ennek következtében a ló félreugorván, a lovagolni nem tudó sértett a földre esett s estében a ló rálépvén, szenvedte a sérelmet. Minth. maga vádlott beismeri, h. tudta, miszerint sértett nem tud lovagolni, de e mellett maga azon körülmény, h. megijesztette a lovat és utána futva ráütött, büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlanságot képez s az okozott sérelem ezen ténynyel okozati összefüggésben lévén, vádlott cselekménye a BTK. 310. §-a szerint minősülő, gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségét képezi. A kimondott büntetés mérve abban leli indokolását, h. vádlott a cselekmény elköA-etésekor még 16-ik életévét nem töltötte be, de cselekménye bűnössége felismerésére kellő belátással bírván, neki az elkövetett cselekmény beszámítható s igy a büntetés a 85. §. 4. pontja szerint rendőri büntetéssel fenyítendő. Büntetlen előélete s részbeni beismerése enyhítő körülményül szolgálván, mig súlyosítóul semmi fel nem vehető, a BTK. 91. §-a alkalmazandó volt, s mert a rendőri büntetés alkalmazása a cselekményt ezen és hasonló esetekben kihágássá nem minősiti, mivel a BTK. 310. §-ában fő- és mellékbüntetésül fogház-és pénzbüntetés van kimondva, a rendőri büntetést is arra való tekintetből elzárás és pénzbüntetésben kellett megállapítani. (92. okt. 31. 5311.) — Marosvásárhelyi tábla: A fent idézett keletű és számú elsőbirói Ítéletet, tekintettel az annak indokaiban már mérlegelt és e helyütt is elfogadott enyhítő körülmények mellett a gondatlanságnak csekélyebb fokára is,