Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
380 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t.-cz. András vádlott vallomása szerint, ki azonban e terhelő vallomását vissza308. §. vonta, csupán egy személy, K. József sújtott elébb, semmint ő K. JáTöbbek bán- nosra, azt pedig P., D. és A. megmondani nem tudják : kik voltak szerintük talmazásából K. körül ? A. György nem tudja, ki és hányan voltak körüle és hányan eredt s. t. 8. bántalmazták. K. Ferenczet 8—10 emberből álló üldöző csoportnak csak egy tagja ütötte meg, de kik voltak az üldözők?.ki nem derittethetett. K. Györgyöt P. Mihály tanúsága szerint két, saját maga szerint három egyén vette körül és csak annyi bizonyos, h. a bántalmazója I. András volt D. Mihályt három-négy, Cs. Istvánt két üldöző érte utói s amazt mindegyikük, emezt csak V. F. Ferencz bántalmazta, mig a többiek ismeretlenek maradtak. Tek. már most, h. testi sértésben a BTK. 301. §-a szerint bűnösnek csak azt lehet nyilvánítani, a kinek bántalmazásában a BTK. 69. §. szerint részes ; tek.,' h. a BTK. 176. §. szerint a magánosok elleni erőszak büntette valósul, ha valamely csoport nyilt helyen akár személyeken, akár dolgokon követ el erőszakot, a miért is a csoport mindenik tagja büntetendő; tek., h. a magánosok elleni erőszak bűntettének tényálladéka a testi sértését, és viszont ez a magánosok elleni erőszakét át nem foglalja; mindezeknél fogva I. András, I. János, Ny. Károly, K. József és V. F. Ferencz vádlottakat, mint a kikre reájuk bizonyult, h. azon a sértettek számából is kitetszően tetemes csoportnak tagjai voltak, mely a bácskaiakat mtámadta, mfutamitotta, üldözte és bántalmazta, a kir. ügyészi indítványban foglalt tényálláshoz képest a BTK. 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak bűntettében bűnösnek nyilvánítani I. András és V. F. Ferencz vádlottak terhére a reájuk bizonyodott testi sértéseket is megállapítani s mindnyájuk büntetését az alsóbiróságok ítéletéből elfogadott bünösségi körülmények méltatásával és pedig I. András és V. F. Ferencz vádlottak irányában összbüntetésül megszabni, az I. Andrásra alkalmazandó büntetési nemnél, figyelemmel arra, h. őt hivatalból felülvizsgálandó büntetendő cselekmény is terheli, az ügyészi indítványtól eltekinteni, ellenben valamennyiüket a kir. ügyész egyébb vádjai s azok következményei alól felmenteni kellett. K. Bernátra vonatkozólag az eljárás, jelesül I. András és K. József vádlottaknak, T K. Gáborné, K. Mibályné, Cs. István, F. Ferencz, I. János, A. János, T. Ferencz és P. Jánosné tanuknak egybevetett vallomása csupán annak a megállapítására nyújt jogos alapot, h. ő a korcsmája körüli verekedés és a bácskaiak mszalasztása után valamely ütleggel kiment a korcsmája elé, majd a híd felé haladt, de onnét hamar a V. házához visszafordult, ott időzött, azután felesége hívására hazatért. Minth. pedig a hidon innen csak D. Mihály közvetlenül a hidnál pedig A. György sérült meg, ezek pedig a támadók között nemcsak h. K. Bernátot, de mint mondják, más ..zsidót" sem ismertek fel; minth. továbbá a korcsma előtti összecsapás lezajlása után K. Bernáton kivül több „zsidó" is őgyelgett az uton, jelesül éppen F. Lőrincz és H. József segítették a msebesitett K. Györgyöt a hid mellől a faluba : annálfogva a kir. Curia nem látta törvényszerűen bizonyítva, h. K. Bernát vádlott a bácskaiak üldözésében s illetve az üldöző csoport miveletében részt vett volna, ez okból őt az ügyész vonatkozó vádjai s azok következményeinek terhe alól fel kellett menteni. (92. okt. 26. 2698.)*) *) Lásd ez eset megbeszélését W'uizenkoin O-izkúr-tól BJT XXVI. 11.
