Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 379 és a K. János két kiskorú gyermeke, nemkülönben a K. György 1878: V. t.-CZ. részére e.-biróságilag megítélt kártérítési összeget mfizetni. I. Ján., Ny. Kár. 308. §. és K. Józs. vádlottak fejenként egy-egy évi börtönre Ítéltetnek. V. F. Ferencz Többek bánvádlott pedig, tek. az általa a magánosok ellen elkövetett erőszak bün- talmcizásából tettén kivül még Cs. István sérelmére elkövetett s a BTK. 301. és 302. eredt s. t. s. §-a alá eső könnyű testi séx*tés vétségére is, a 96. §-a alapján összbüntetésül egy évi és három havi börtönre s ezenfelül a köirnyü t. s. mellékbüntetése fejében 5 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetére további egy napi börtönre Ítéltetik. K. Bernát vádlott a M. János sérelmére elkövetett s a BTK. 301. és 302. §§-aiba ütköző könnyű t. s vétségében H. József, K. Márkusz ás K. (Mór) Mózes vádlottakkal a 70. §. szerint mint tettestárs mondatik ki bűnösnek s ezért tiz napi fogházra és 5 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. I. János, Ny. Károly, K. József, V. F. Ferencz és K. Bernát vádlottak a K. János és K. György ugyanezen most nevezett vádlottak és I. András vádlott az A. György, K. Ferencz és D. Mihály sérelmére elkövetett halált okozott s illetve súlyos t. s. bűntettei és vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetnek. Egyebekben, igy I. András, I. János, Ny. Károly és Y. F. Ferencz vizsgálati fogságának a szabadságvesztés büntetésükbe való beszámítására nézve is, a kir. itélő tábla ítélete felebbezett részében helyben, nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik. Ind, : K. (Mór Mózes vádlottnak felebbezését vissza kellett utasítani, mert ő a kir. trvszék ítélete ellen nem felebbezett, a kir. itélő tábla pedig' a kir. tvszék ítéletét az ő terhére meg nem változtatta. Az ügy érdemét illetőleg a kir. tvszék Ítéletében helyesen előadott tényállás szerint a K. Bernát korcsmája körül zavargó bácskaikat az ágcsernőiknek számos, de legalább is 8—10 személyből álló csoportja nyilt helyen mtámadta, futásra kényszeritette és üldözőbe vélte, miközben a menekülők közül K: János agyonveretett K. György, A. György, K. Ferenoz, D. Mihály és Cs. István lövid-hosszabb idő alatt gyógyuló testi sértést, D. János, K. Ferencz, A. Kajos és J. József nyomot nem hagyó bántalmazásokat szenvedtek. Az elővizsgálat és a végtárgyalás adatai kellő bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, h. I. András, I. János, Ny. Károly. K. József, és Y. F. Ferencz a bácskaiaknak mtámadásában, mfutamitásában és üldözésében résztvevén, ama csoport tagjai voltak, mely az elsorolt személyeket bántalmazta. I. András vádlottra azonkívül részint saját beismeréséből, részint V. F. Ferencz vádlott társának és A. Lajos tanúnak, illetve K. György sértettnek vallomásából, valamint az eset körülményeiből reábizonyult, h. ő e kézben azok egyike volt, kik K. Jánost agyon- és K. Györgyöt leverték. Hasonlóképpen A'. F. Ferencz vádlott terhére Cs. István sértett és D. János tanúsítják, h. ő ütötte meg baltával Cs. Istvánt. Ellenben az üldöző csoportnak vádba fogott többi tagja ellen nem nyújt az eljárás bizonyítékot, hogy ők a sértettek bármelyikét bántalmazták, vagy azok bántalmazásában a BTK. 69. §. szerint részesek lettek volna. Ugyanis az üldöző csoport kisebbnagyobb részekre oszolva, a sötétségtől egymást nem is látva, különböző helyeken és személyeken végezte merényletét és megállapítani még azt sem lehet, h. helyenként és személyenként kik voltak közülök együtt. Jelesül P. István és D. Ferencz vallomása szerint K. Jánost kettenhárman, A. Lajos szerint öten-hatan vették körül és verték le, mig I.