Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
BÜNTETŐTÖRVÉNY. 367 cselekmény (kihágás) miatti elitéltetés esetén; mert míg az első esetben 1878: V. t.-cz. a fegyelmi eljárást vádlott meghallgatása nélkül feltétlenül elrendelendő- 293—298. §§. nek mondja, az utóbbi esetben a fegyelmi eljárás elrendelését nem mondja Párviadal. ki kötelezőleg, hanem az elrendelés vagy mellőzés kérdését, a vádlott és a közvádló meg'hallgatása után, birói elhatározás alá terjeszteni rendeli; továbbá h. a törvényhozás is az 1878. évi V. t.czikk életbeléptetése után azon elvnek hódolt, mely szerint a fegyelmi felfüggesztés csak a súlyosabb beszámitásu büntetendő cselekményért történt vád alá helyezés esetén mondandó ki ; jelesül az 1887. évi XXVIII. t.-cz. 4. §-a, mely az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztés tárgyában intézkedik, kifejezetten azt rendeli, h. csak olyan bűntett miatt, melyre a btvköny v szerint a hivatalvesztés mint mellékbüntetés van mállapitva, vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt hozott jogerős vádhatározat esetén van helye az ügyvéd felfüggesztésének; más bűntett vagy vétség miatt történt vád alá helyezésnél pedig csak akkor, ha a fegyelmi biróság a felfüggesztést kimondandónak találja. 3fiután a G. B. által elkövetett párviadal vétsége nem képez súlyosabb beszámitásu büntetendő cselekményt, sem annak elkövetése körül oly különös körülmények, melyek nagyobb szigor alkalmazását igényelnek, nem merültek fel : a kir. Ítélőtábla mint fegyelmi biróság a felfüggesztésnek elrendelését mellőzi. — Curia: A kassai kir. ítélőtábla fegyelmi bíróságának fentebbi számú és keletű határozata indokolásánál fogva annyival inkább hhagyatik, mert panaszlott ellen a végtárgyalás nem megbélyegző vétség miatt rendeltetvén el, a fenforgó esetben az 1871. VIII. t.-cz. 6*2. §-ának szigora alkalmazhatónak nem találtatott. (94. máj. 5. 198.) 1S96. Nagyváradi tszék: Sz. Tógyer beismerte azt, h. 1891. május ^01. §• 3-án az utczán többen egymásra göröngygyei dobálóztak s h. ez alka- Testi sértés. lommal msérelmezte a 4 éves B. Linát egy általa dobott göröngygyei. Előadja védelmére, h. utána több legény dobált, ő is visszadobált göröngygyei, a kis leányt nem látta s ezt csak véletlenségből sérelmezte meg és tagadja, h. figyelmeztetve lett volna valaki által, h. ne dobáljon, mert msért valakit. — Nagyváradi tábla: Tek, h. vádlottnak abban a cselekményben, h. az őt dobáló társait göröngygyei visszadobálta s a tanuktól bizonyított ama nyilatkozatából, h.: nem bánja, anyját is megüti, az őt dobáló társaival szemben a vádlottnak sértési szándéka és akarata megállapítottnak tekintendő s habár a közbejött véletlen folytán nem a dobálok valamelyikét, hanem az ott állott serdületlen kis leánt találta a vádlottól dobott göröngy: ez az eredmény tekintetében létrejött elterés a tettes szándéka és ennek foganatosítása között az okozati összefüggést meg nem szünteti; következésképp a vádlottnak a szándékos testi sértésért való felelősségre vonását a tvszék helyesen állapította meg. Azonban tek. arra, h. a göröngydobással a vádlottnak nem volt szándékában azt az eredményt előidézni, a mely bekövetkezett, mert a használt göröngy felől annak elő nem kerithetése miatt ma már meg nem állapitható, h. az a felnőttekkel szemben is hasonló súlyos eredményt előidézni alkalmas volt volna ; a tábla ennélfogva, valamint az e.-foku bírósági ítéletben felsorolt enyhítő körülményekre tekintettel, mellőzve a felhozott azt az enyhítő körülményt, h. a szándék nem volt a sértett kis leány megsérelmezésére irányítva. (92. máj. 31. 244.) — Curia : Hhagyja. (93 márcz. 7. 8659/92.)
