Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

366 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-CZ. emeltetik. Egyebekben ellenben a kir. ítélőtáblának ítélete elfogadott 2gg 298. §§. indokainál fogva hhagyatik. (1*93. jun. 8. 33H.) Párviadal. 1893. Debreczeni tábla: Vádlott az eljárás adataival egyező beismerés szerint M. B.-nak párviadalra való kihívását, ki vádlott által a nevezett kihivó atyjához intézett sértő levél miatt elégtételt követelt, elfogadta, ennek folytán 1892. évi ápr. hó 18-án Nyíregyházán M. B. karddal megvívott, e közben'ugy maga vádlott, megsérült valamint M. B. öt nap alatt gyógyuló, a nevezett sértett dr. G. S. orvos vallomásával, de vádlott saját beismerésével is bizonyított, sértést okozott, ezzel a BTK. 298. §. első pontjába ütköző párviadal vétségének tényálladéka fennforog. Bizonyítást nyert ugyan az eljárás során jelesen M. B. vallomásával is, h. vádlott M. B. állal oly módon hivatott fel elégtétel adásra, h. ha azt megtagadná, M. B. által megsértetni, bántalmaztatni fog, ezzel vádlott a kihívás visszautasítása esetében egyrészről M. B. kilátásba helyezett bántalmazásnak, más részről társadalmi előítéletek következmény cinek volt kitéve. Tek. azonban, h. a -p ár viadaloknál legtöbbször fennforgó hason körülmények a törvényhozás figyelmét egyáltalán nem kerülték ki s erre való figyelemmel alkottattak az erre vonatkozó, a szándékos sérelmeknél sokkal enyhébb bünt tési szabványok; tek. h. a fennforgó fennebb érintett körülmények csak mint enyhítők vehetők figyelembe, de a büntetést kizáró okot annál kevésbé képezhetnek, mert a törvény mindenkinek személye és becsülete részére oltalmat biztosit, a sérelmezés illetve bántalmazással való fenyegetéssel sem hozzá tartozandóinak élete vagy testi épsége oly közvetlen veszélynek kitéve nem volt, mely ellen a törvényes oltalom szerezhető nem volt, ezekhez képest a BTK. 77. §-a a vádlott javára tévesen alkalmaztatván, a kir. tszék ítéletének mváltoztatásával vádlott bűnösségét mállapitani és vádlott büntetlen előítéletét, az okozott sértés jelentéktelen voltát nyomatékos enyhítő körülményül elfogadva, büntetését a BTK. 91. §. alkalmazásával az ítélet rendelkező részében mhatározott enyhe mértékben kiszabni (8 napi államfogház) s bűnössége folyamányaként az eljárási és tartási költségekben marasztalni kellett. 93. (febr. 14. 4890/92.) 1894. Curia. A kir. birói minőség párbaj vívásának minősítésénél súlyosító körülmény. (93, decz. 5. 10459.) 1S95. Kassai tábla: A kir. Ítélőtábla mint fegyelmi bíróság G. B. miskolczi tszéki bírónak hivatalától leendő felfüggesztését mellőzi. — Indokok: A kir. főügyész az 1871. évi VIII. t.-cz. 62. §-ának a) pontja értelmében G. B. tszéki bírónak hivatalától leendő felfüggesztését indítványozta azon indokból, mivel a kassai tszéknek 239/bf. 94. számú végzésével nevezett ellen párviadal vétsége miatt közvetlen végtárgyalás rendeltetett. Habár a hivatkozott tszakasz szerint hivatalától felfüggesztendő a vádlott akkor, ha ellene a büntető bíróság által bünvizsgálat rendeltetett el, h. azonban ennek daczára ezen törvényszakasz rendelkezésének nem lehetett intencziója az, h. a felfüggesztés általában bármely büntetendő cselekmény miatt kimondassék, hanem annak elrendelését csupán a súlyosabb beszámitásu büntetendő cselekményekre kívánta alkalmazni : az nyilván kitűnik az alább előadottakból. Ugyanis : az 1871. évi VIII. t.-cz. 61. §-a, mely a súlyosabb beszámitásu büntetendő cselekmény (bűntett) miatt történt elitéltetés esetén sokkal szigorúbb rendelkezést állapit meg, mint a csekélyebb beszámitásu büntetendő