Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 363 mekágyas nők vagy a magzat elhalálozása, avagy testi épségének meg-1878 :V. t.-CZ. csorbulása miatt bűnügyi uton szintén felelősségre vonhatók ugyan, a 290. §. mennyiben az az ő ténykedésükből, vagy a köteles elővigyázat elmulasz- Gondatlantásából származott, de még ha a bekövetkezett baleset, mely nem szár- ságból elkövemazott az ő tényükből, orvosi segélynyújtás mellett elháritható lett volna tett emberötés. is, kötelességmulasztás által elkövetett gondatlanság vádjával nem terhelhetők azon az alapon, It. egy szakavatott szülésznőnek a veszélyt fel kellett volna ismernie, illetve az eset azok köze' tartozott, a mely esetekre nézve a szakavatott szülésznőnek kötelességévé van teve, h. orvos igénybevétele iránt intézkedjék. A jelen esetben a gyermekágyas nő rendesen szült, de a bonczoló orvosok tanúsítása szerint nyomban a szülés után anyaméh-bénulás lépett fel és a nőt gyors orvosi segély is csak esetleg menthette volna meg. A járási orvos kijelentése értelmében ily esetekben, ha tiz perez alatt a szülés után a méhlepény meg nem indult, azonnal orvosi segélyhez kell fordulni, szakavatott szülésznőnek ezt természetesen tudnia kellett volna. De a körorvos és a főszolgabíró által nyújtott értesítés szerint a vádlott nem bír szülésznői képesitvénynyel. A méhlepénynek a méhbenyulás által eltávolítása a fenforgott esetben — a szakértők nyilatkozatai szerint — még a rendes szülésznőnek sem, egyedül az orvosnak állt volna jogában, a vádlott nem is nyúlt a méhbe, hanem tétlenül várta a méhlepény eltávozását. A méhlepénynek a méhbe nyúlás által eltávolítását nem a vádlott, hanem a gyermekágyas nő férje által elkésetten, a szomszéd Nagy-Sur községből oda hivatott L. Francziska oki. szülésznő, tudatában annak, h. az rendszerüleg az orvos feladatát képezné, de orvos hiányában a végszükségben kötelességének tartván, eszközölte. Az sem róvható fet tehát a vádlott tényének következményéül, hogy a puszta szalmán feküdt gyermekágyas nő méhében a bonczoláskor egy szalmaszál találtatott. De különben is az orvosi kijelentések értelmében a halálozás oka méhbénulás következtében azonal alkalmazandó orvosi segély hiányában szükségképp bekövetkezett elvérzés volt, szalmaszál pedig a méhlepénynek orvos közbenjötte nélkül történt elvételekor kerülhetett a méhbe, mi is már csak majdnem a teljes elvérzés előtt végszükségből és nem is a vádlott által eszközöltetett. Ezek szerint a jelen esetben, eltek, is attól, h. a gyermekágyas nő megmentése még gyors orvosi segély mellett is kétséges lett volna, eltek, attól is, h. a szüléskor és közvetlenül azután a gyermekágyas nő férje a háztól távol és a háznál oly rendelkező nem volt, a kit a vádlott felszólíthatott volna, h. mihelyt a gyermekágyas nő férje haza érkezett, azt vádlott a nő állapotának veszélyességére és arra^ h. orvost hivasson, figyelmeztette, de az egyelőre csak bábáért küldött a szomszéd faluba s lovai nem lévén, csak ezután üzent K. János nevü sógorának, h. fogasson be és hozza ki az orvost Szegedről; sőt igazolva van, h. K. János egy óra hosszat késett az elindulással s a Szegedre és onnan az orvossal való visszautazás ismét egy órát vett igénybe, ugy, h. a megérkezett orvos a nőt már halva találta; a gyermekágyas nő elhalálozása a vádlottnak sem valamely tényében, sem valamely kötelességében állott gondosság elmulasztásából származható nem lévén, a BTK. 290. §-ába ütköző vétség miatt őt bíróilag vád alá helyezni nem lehet. De az 1879. évi XL. t.-cz. 92. §-ába ütköző egészség elleni kihágás sem lenne megállapítható, mert e szakasz szerint csak akkor képez már magá-