Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
364 BÜNTETŐTÖRV KX 1878 :V. t.-C2. ban véve is büntetendő cselekményt az, ha valaki szabályszerű jogosítvány 290. §. nélkül szülésznői teendőket végez, ha ott helyben szülész vagy szülésznő van Gondatlan- és ezek akadályozva nincsenek; már pedig kitűnik a vizsgálati adótokból, ságból elköve- h. Varra-Sur községben, hol az eset történt, sem orvos, sem szülész, tett emberölés, sem szülésznő nincs és ennélfog'va a nem szakértő által valamely szülésnél addig, mig szakértő bába nincs jelen, nyújtott segély a törvénynél fogva nem büntethető. (93. okt. 24. 2500.) — Curia: Hhagyja. (94. márcz. 1. 11,754/93.) 18SÍ). Curia: Mindkét alsóbbfoku bírósági Ítélet mváltoztatásával A'ádlott a BTK. 290. §-ába ütköző emberölés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért három hónapi fogházra Ítéltetik, egyebekben a kir. itélő tábla ítélete hhagyatik. Ind. : Arádlottnak beismerése, továbbá A. Sándorné, N. Zsuzsanna, N. Julianna, Sz. Eszter, G. Zsófia, Sz. Julianna és V. Julianna tanuknak vallomásával bizonyítva van, h. vádlott 1892. évi augusztus 8-án Nagy-Sz epésen H. Kázmér tanyáján, a kukoricza között gyermeket szült, ki a szakértő orvosok véleménye szerint élve született, a köldökzsinórnak el nem köfésc miatt a köldökzsinóron át bekövetkezett elvérzésböl általános hüdés által Italt meg. Vádlott beismeri, h. a köldökzsinórt a véle hordott késsel elvágván, az el nem kötötte, mert mint tapasztalatlan, nem tudta, h. a köldökzsinór elkötésének elmulasztásával a gyermek elvérzése és ebből halála következik be. Nem is bizonyítják a bünA'ádi eljárás által eredményezett, az alsóbbfoku bírósági ítéletekben felhozott adatok vádlott ellen azt, h. a köldökzsinór lekötése elmulasztásának következményeit tudta s ekként az ő szándékos mulasztása és a gyermek halála közt okozati összefüggés lett volna. Ennélfogva mindkét alsóbbfoku birósági ítéletnek mváltoztatásával vádlott a BTK. 284. §-ába ütköző gyermekölés büntette helyett, tekintettel arra, h. ő terhes állapotát titkolta s a szüléshez szükséges, kínált alkalmas helyet el nem fogadia, holott a bekövetkező szülését érezte, s igy nem járt el azzal a gondossággal, melyet, h. válságos helyzetében igényb". vegyen, fel kellett ismernie, minth. tehát arra nézve őt oly mulasztás terheli, minek következése az élve született, életképes gyermek elhalálozása volt és ezért őt büntetőjogi felelősség terheli : vádlott a BTK. 290. §-ába ütköző emberölés vétségében volt bűnösnek kimondandó ; büntetése pedig — tekintettel fiatal korára — a fenti szerint mfelelőnek találtatott. (94 máj. 29. 9902/93.) 293—298. §§. 1890. Pécsi tábla : Terheltek nem tagadják, h. H. Jánostól a Párviadal. S. Dániel terhelt ellenében használt sértő kifejezés miatt elégtételt követeltek és csak azt tagadják, h. ez alatt fegyveres elégtételt értettek volna, mert szerintök a kérdéses felhívás csak a sértő kifejezés visszavonására és bocsánatkérésre irányult. Tek. azonban, h. S. Dániel saját beismerése szerint a „Kaposvár" czimü hírlapban azt a nyilatkozatot tette közzé, h. ,.H. ur sérteni ugyan tud, de azért az elégtételadást illetőleg helyt nem áir ; tek. továbbá, h. B. Ákos és K. Sámuel terheltek, mint S. Dániel segédei, saját beismerésük szerint is, H. Jánost segédeinek megnevezésére hivták fel, a kikkel, mint mondák, az ügyet békés uton elintézzék; tek. végül, h. H. Jánosnak, D. Jenő, P. József és B. Pál tanuk vallomásával támogatott előadása szerint, S. Dániel megnevezett segédei „lovagias elégte'telt" kértek és írásbeli bocsánatkérésről említést nem tettek: mindezek a párbaj körüli társadalmi szokásokkal egybevetve, nyilvánvalóvá teszik azt,
