Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 345 szünteti, azt eltörli és büntetlenné változtatja; tok., h. ezen érvelés a 1878: V. t.-cz. BTK. egész rendszerével ellenkezik s ez ugy kriminalistikai, valamint 278. §. logikai tarthatatlanságot foglal magában ; tek., h. ennélfogva a Curia az Gyilkosság. alsóbb fokn biróságok megállapítását nem fogadhatta el: mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének mváltoztatásával vádlott bűnösnek mondatik ki a BTK. 278. §-a alá eső gyilkosság G5. §. szerinti kísérletének bűntettében ; tek. ezek után egyrészről azon súlyosító körülményt, h. vádlott a cselekményt férje élete ellen követte el; másrészről pedig tek. vádlottnő büntetlen előéletén felül azon nyomós enyhítő körülményeket, h. férje rossz bánásmódja feletti elkeseredésében s gyermekágyát alig elhagyott azon állapotában, mely az igazságügyi orvosi tanács szerint az idegrendszer működését gyengíti, s igy az ész mérséklő és ellenálló képességre is zsibbasztólag ható idegrendszerbeli oly befolyások alatt követte el a tettét, melyek a rohamos indulatok unszoló és ösztönző hatását eró'sebbé, vádlottnőt ezen állapotban e hatásoknak fokozottabb mérvben alárendeltté tették : a 6G. §. 3. bekezdése alapján öt évi fegyházra és a 289. §. alapján öt évi hivatalvesztésre ítéltetik (93. máj. 30 ) 1S71. Debreczeni tábla: A jelen bűnügy elbírálásánál azok a sarkalatos kérdések állanak elő : h Ö. István vádlottnak szándéka gjTilkosságra irányult-e? h. nevezett vádlott cselekménye a gyilkosság büntette befejezett kísérletének tényálladéka megállapítására alkalmas-e ? sh. az előbb emiitett büntetendő cselekménynyel párhuzamban a más vagyona mrongálása vétsége halmazatban és pedig anyagi halmazatban áll-e V E kérdések megoldása magából az Ö. István vádlott által végrehajtott cselekményből, annak természetéből és körülményeiből önként folyik. Ugyanis Ö. István vádlott a vizsgálat s a vágtárgyalás folyamán beismerte, h P. Zsigmond sértett elpusztítására huzamosabb időn át többek részéről pénzigéi'etekkel csábittatott; beismerte a végtárgyaláson, h. jól tudta, miként csábitói halált akarnak ; beismerte, h. P. Zsigmondnak ily módon kitervelt elpusztítására első ízben egy darab nagyobb, vagy kettős, majd később négy darab kisebb dynamit-töltényt 1892. évi május hó 6-ának éjjelén a P. Zsigmond háza falánál mgyujtott kanóczczal elhelyezte; továbbá a bűnügy adatai szerint bizonyítva van, h. az () István vádlott által sértett szokott alvó helye mellett a falon kivül elhelyezett dynamit-töltény valóban elrobbant, h, ebből folyólag a ház fala mrongáltatott, h. ellenkező fekvésű távolabb eső ház ablakai is a rendkívüli nagyfokú feszerő nyomására összezuzódtak. Eme tényekkel szemben eltörpül vádlottnak az a mentsége, h. P. Zsigmond elpusztítása szándékán kivül állott volna, mert maga is beismerte a vágtárgyaláson azt is, h. jól tudta, miként sértett háza falához dynamitot tett és beismerte azt is, h. az anyag robbanó erejét s ennélfogva életveszélyes voltát ismerte és h. az égő kanóczczal ellátott dynamit-töltény véghezvitt elhelyezésével tudatosan P. Zsigmond életére * tört, világosan mutatja az a körülmény, h. maga beismerte, miként a dynamit-töltény elhelyezése és a kanócz mgyujtása után azonnal egy kilométer távolságra szaladt s csak ott merte bevárni a dinamit felrobbanását ; mely adatoknál fogva a tábla is bizonyítva látta azt, hogy ü. István vádlott P. Zsigmondot előre mfontolt szándékkal megölni akarta. Ama kérdésre vonatkozóan, h. Ö. István vádlott cselekménye a gyilkosság büntette befejezett kísérletének tényálladéka megállapítására alkal