Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

346 BÜNTETŐTÖRVÉNY, 1878 : V. t.-cz. mas-e V vagyis, h. forog-e fenn? a BTK. 65. §-ában körülirt és büntetés 278. §. alá vonható kísérlet ? iránj'adoul szolgálnak a következők; A BTK. 65. Gyilkosság, ^-ában előirt kísérletnek feltétele első sorban a büntetendő cselekmény elkövetésére irányult szándék, másodsorban pedig oly cselekmény, melyben a szándék mvalósitásának törekvése felismertessék és mely cselekmény, s szándékolt büntetendő cselekmény elkövetésének mkezdését magában foglalja. A fenforgó esetben Ö. István vádlott által P. Zsigmond háza falához tett anyag dynamit volt, tehát oly anyag', mely rendkívül erős eiejénél fogva életveszélyes eszköznek tekintendő; ugyancsak a szakértők véleménye szerint, az Ü. István vádlott használt robbantó anyagnak legalább is 100 gramm dinamitnak kellett lenni, mely mennyiségben az anyag megfelelő elhelyezés a ház falának kellő ellenállási' minősége mellett sértett háza felrobbantására feltétlenül elég lett volna: bizonyítva van továbbá, miként vádlott a dynamitot, tehát az a ház felrobbantására is elég mennyiségben, P. Zsigmond háza falánál) sértett rendes alvóhelyének mfelelően elhelyezve, annak kanóczát meggyújtva, nyomban oly távolságra szaladt, h. az általa mgyujtott kanócz eloltásának lehetőségét magától kizárta s ezek által P. Zdgmond élete kioltására tőle telhetően mindent mtett, tehát a szándékos emberölés mkezdését elkövette, s h. cselekménye a szándékolt eredményre nem vezetett, vagyis, h. a véghezvitel be nem fejeztetett az merőben vádlott szándékán és belátási körén kivül eső, előre ki nem számitható természettani körülményeknél fogva maradt el; minélfogva tek., h. a büntetendőkísérlet tény* álladéka a szándékolt eredmény bekövetkezése elmaradásának feltétele, továbbá tek., h. a használt eszközre vonatkozóan a büntetendő kísérlet fenforgása csakis az esetben veendő kizártnak, ha a czélba vett eredmény elérésére használt eszköz általában alkalkalmatlan volt annak elérésére,.ami pedig a kérdés tárgyát képező esetben elő nem fordul: mindezeknél fogva Ö. István vádlott terhére a gyilkosság büntette kísérletének tényálladéka e helyütt is megállapítandó volt. A halmazat tekintetében pedig a kérdésnek a jelen ítélet rendelkező része szerinti megoldását, vagyis, h. a fenforgó esetben a más vagyona mrongálásának vétsége a gyilkosság kísérletével sem eszmei, sem anyagi halmazatban nem áll, s h. ez esetben e látszólagos kettős cselekmény a gyilkosság büntette kísérletében egységet képez, az a körülmény indokolja h. Ö. István vádlottnak a szándéka, a mint már fentebb kifejtve van, nem a más vagyona mrongálása, hanem egyenesen és kizárólag az ölésre irányult, mely cselekménynek végrehajtására a ház felrobbantása, tehát a más vagyonának mrongálása csak eszközül szolgált, mely esetben, ha a cselekményből eredően több irányú jogsérelem állott is elő, mindazonáltal eme jogsérelmek az akarat irányának czélját nem képezvén, különálló büntetendő cselekmény tényálladékát sem képezhetik s ugyanazért, és mert az ölésre irányult szándék végrehajtása egyedül a vagyonrongálás cselekményében nyilvánult, a * cselekmény oszthatatlanságánál fogva eszmei bűnhalmazat sem jöhetett létre ; miért is a BTK. 421. §-ába ütköző más vagyona mrongálása vétsége tényálladéka különálló anyagi vagy eszmei halmazatának megállapítását mellőzni s e részben az e.-biróság Ítéletét mváltoztatni kellett. A büntetési tételt illetően hhagyatott az e.-biróság ítélete azért, mert Ö. István vádlott hasonló bűncselekmény miatt már egy izben szigorúan büntetvo