Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

334 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 :V. t.-cr. el. Az e-bíróság Ítélete indokolásának azt a részét: „h. a rágalmazás az 262. §. enyhébb beszámítás alá eső becsületsértést magában felöleli, utóbbi tehát Nyilvános előbbivel csak eszmei halmazatban fordul elő", a kir. tábla mellőzi, mert rágalmazás a jelen esetben, a tettleges beolvadás következtében a becsületsértés vagy becsii- eszmei halmazatot nem képez. (92. febr. 10. 596.) — (,'uria : Minth. vád* fetsértés. lott a rágalmazást a községházán, tehát nyilvános helyen, az ott egyszerre jelen levő több egyén előtt követte el: cselekménye a BTK. 262. §-ába ütköző nyilvános rágalmazásnak állapítja meg tényálladékát ; mihez képest a cselekmény minősítését illetőleg mindkét alsó-birósági Ítélet mváltoztatásával, vádlott a BTK. 262. §-ába ütköző nyilvános rágalmazásnak állapítja meg- tényálladékát; mibez képest a cselekmény minősítését illetőleg mindkét alsóbirósági ítélet mváltoztatásával, vádlott a BTK. 162. §-ába ütköző nyilvános rágalmazás vétségében nyilvánittatik bűnösül; egyebekben stb. (92. okt. 14. 3615.) 263 §. 1856. A felső-eőri jbiróság : A tárgyalások folyamán vádlott előadása és tanuk állomása által beigazoltatott, h. I. Mihály vádlott, mint a felső-eőri református egyház presbyteriumának tagja, az 1891. évi márcz. 12-én mtartott egyházközségi közgyűlésen, az egyházközségi világi képviselők mválasztása alkalmával, midőn Z. Sámuel magánvádló a néhai I. Mihály hagyatéka feletti felügyelői tisztre ajánltatott, vádlott oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy magánvádlót ezen állásra nem ajánlja, mivel magánvádló a református gyülekezetet megrövidítette az által, hogy a pásztorhely után kevesebb vételárt adott be, mint a mennyi befolyt. Ezen nyilatkozat folytán a presbyterium április 5-én gyűlést tartott, és az ügy megvizsgálása után kiderült, h. a református egyház részére nem 407, hanem 528 frt 55 kr. esik a kérdéses ingatlan árából, tehát 121 frt 55 kr. a vételárból nem szolgáltatott át az egyháznak és a presbj'terium gyűlésen magánvádló ezen kérdésre felvilág'ositást adott. Az első tárgyaláskor emelt azon vád, h. 1891. ápr. 5-én, a presbyterek gyűlésén azt mondta volna vádlott, hogy még egy feljelentése van magánvádló ellen, nevezetesen, hogy a másik kanász-ház árát sem mondta be igazán, mivel csak 251 frtot adott be, holott reá két évre annak a fáját I. Sámuelnek eladta 75 írtért, nem bizonyittatott be ; mert az ezen kérdésre felvilágosítással szolgáló B. Sándor és B. Sámuel tanuk vallomása szerint csak azt mondta vádlott, hogy a másik pásztorház is el lett adva, ennek daczára annak a fáját I. Sámuelnek adták el, de nem mondta azt, h. magánvádló adta el. A közhivatali, épp ugy az egyházhivatali állásokra ajánlott és megválasztatni kivánt egyéneknek képessége és alkalmassága felett véleményt nyilvánítani, és ha erre ok van, megválasztásuk ellen felszólalni az arra hivatottnak jogában áll. A református egyház tagjainak, még inkább presbytereinek joga, sőt kötelessége az egyház érdekeit megvédeni és ez érdemben a közgyűlésen felszólalni. Tehát a midőn vádlott 1891. márcz. 12-én a fent irt nyilatkozatot tette, és ha beigazoltnak vétetnék is, h. április 5-én is a vádbeli kifejezéseket használta csak presbyteri és egyháztagsági jogát s kötelességét; és pedig az arra rendelt helyen teljesítette ; tekintettel arra hogy felszólalása nem volt alaptalan, és ezt a közérdek, nevezetesen a református egyház érdekében tette, azért nyilatkozata rágalmazásnak nem tekinthető, annál inkább sem, mert a református eeyház törvényei s szabályai szerint az egyházi gyűlésben elköve-