Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

324 BÜNTETŐTÖRV ÉNY. 1878: V. t.-cz. A 1832—1838. sz. esetekre vonatkozóan lásd Heil Fausztin czikkét a 260. §. BJT. XXV. 35. í. Rágalmazás 1839. Curia: Mindkét alsóbiróság végzése hivatalból msemmisiltetik és L. Sámuelné született D. Katalin, ugy S. Kázmér ellen a további büntető eljárás, mint időelőtti mszüntettetik. Ind.: A 4. naplószám alatt fekvő és a IV. hadtestparancsnoksághoz 1890. évi szept. 15-én érkezett beadványban L. Katalin és S. Kázmér oly cselekmények elkövetésével terhelték V. Ádám cs. és kir. katonai számtisztet, melyek alkalmasaknak mutatkoznak ugy a büntető, mint a fegyelmi eljárás meginditására s a mely beadvány következtében V. Ádám igazoló nyilatkozat tételére fel is hivatott V. Ádám azonban felsőbbségének intézkedését be sem várva, 1890. szept 24-én a budapesti ügyészségnél rágalmazás miatt feljelentést adott be L. Katalin és S. Kázmér ellen. Minth. V. Ádám feljelentésének alapját az a vád képezi, a melyet ellene L. Katalin és S. Kázmér a IV. hadtestparancsnokság előtt emeltek s igy V. Ádám panaszának elbírálásánál a BTK. 260. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, h. a most idézett törvényszakaszba ütköző rágalmazás téuyáilade'kához mkivántatik, h. az a hatóság előtt emelt vád, a mely rágalmazás alapját képezte, valótlannak bizonyuljon, tehát a tényálladék mállapitásához az is megkívántatik, h. a rágalmazás alapját képező feljelentés vagy vizsgálat felett jogerejü határozat hozatott; s minth. a napló 25. sz. alatt fekvő értesités szerint V. Ádám elleni feljelentés alapján a IV. hadtestparancsnokság sem a büntető, sem a fegyelmi eljárást meg nem inditotta, hanem azt a L. Katalin és S. Kázmér ellen rágalmazás miatt folyamatba tett eljárástól tette függővé ; s minth. az imént részletezett körülményekből az is nyilvánvaló, h. a BTK. 26(i. §-ába ütköző rágalmazás miatti eljárás megindításának alapfeltétele hiányzik : mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság msértette az eljárás alakiságát, midőn a L. Katalin és S. Kázmér miatt meginditott büntetőügy érdemleges elbírálásába is bocsátkozott. (1892. október 13-án 7289. sz.) 1840. Pécsi ite'lö tábla : A kir. trvszék ítéletét és az azt megelőző egész eljárást msemmisiti és G. Vilmos ellen a további bűnvádi eljárást mszünteti. Ind.: G. Vilmos 1889. évi febr. 8-án (11/1. naplószám) £L József geszti lakos akkori községi biró ellen a BTK. 258., 261., 332. és 368. §§-aira alapított büntető feljelentést tett az igali jbiróságnál azért, mert H. a szintén geszti lakossal K. Györgygyei, a ki egy ellopot lúdját G.-nél megtalálta, utóbbinak lakására ment és ott G. nejét arra szólította fel, h. a ludra vonatkozó tulajdonjognak megállapithatása czéljából eressze el azt szabadon és továbbá azért is, mert miután a szabadon bocsátott lud egyenesen K. György udvarába ment, az ellopottnak látszott lud tettesének kinyomozása tekintetéből a csendőrségnek jelentést tett, kik a szükséges felvilágosítások megnyerése czéljából ötödnapra G. lakásán mjelentek. Az igali kir. jbiróság ezen ügyben 1889. év május 13-án (11 b. 938/1889. naplószám alatt) ítéletet hozott, melyben H. Józsefet a G. Vilmos által a fenti szakaszok alapján ellene emelt vádak és következményeinek terhe alól felmentette. Az ítéletben G. Vilmos mint magánvádló, és a 368. §-on alapuló vádra vonatkozóau a kir. itélő táblai ítéletnek (11/10. naplószám) rendelkező része szerint a kir. ügyész is mint közvádló mnyugodtak H. József azonban az ellen, a most emiitett táblai