Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐT*) RV É N Y. És habár az elsőfokú bíróság' ítéletében felhozott súlyosító körülményen 1878 ; V. t.-CZ. felül, ilyenül tudatott még be e helyütt vádlott terhére az anyagi bün- 258. §. halmazat a használt rágalmazó állításnak súlyos volta, továbbá, h. vádlott Rágalmazás hivatalban levő személyeket és éppen saját hitfelekezetének lelkészét és gondnokát rágalmazta; mindamellett a büntetés mértékére nézve helybenhagyandó volt az elsőbiróság ítélete, mert az abban kiszabott büntetés az egyedül felebbező vádlott terhére szigorítható nem volt. Egyebekben a jbiróság ítélete felhozott vonatkozó indokai alapján hagyatott helyben. (1892. okt. 20. 3416.; — Curia: Tek., h. az 1883: VI. t.-cz. 7. §-ának 1. pontjában mhatározott eset nem forog fenn : G. Lajos vádlottnak a kir. ítélő tábla ítélete ellen közbevetett felebbezése visszautasittatik. (1893. jan 12. 11612/92 ) 1823. Kassai tábla : A bizonyítási eljárás fejleményei szeiint kétségtelen, h. vádlott a vád tárgyává tett rágalmazó tényt, h a magánvádló az oláhpataki pap lakodalmára az uradalmi vadból őzet lőtt és szolgáltatott és az uradalmi kastélyból bútort és házi eszközt elvitt, többek jelenlétében beszélte el; ama védekezés tehát, h. eme tényt csak hallomás után, csupán figyelmeztetésül s nem rosszakaratból közölte a a magánvádlóval, a bűnösség kérdésén valamint a cselekmény mitseni változtat, miután eme tények olyanok, a melyek valósága esetében a magánvádló ellenében a büntető eljárás minditását vonhatták volna maguk után, habár hallomásból, de többek előtt való elmondása és terjesztése a rágalmazás tényét feltétlenül megállapítja. (92. nov. 8. 2936.) — Curia : Az 18t3 : VT. t.-cz. 7. §-ának egyik esete sem forogván fenn, a felebbezés visszautasittatik. (93. márczius 2b. 2579.) 1824. Győri tábla : Vádlott maga is beismerte, de a tárgyalás során kihallgatott két tanú is igazolta, h. vádlott G. Jánosnét illetőleg azt kérdezte, h. nem-e hallották a hivatkozott tanuk h. G.-né pálinkát lopott, mert o másoktól azt hallotta. Minth. pedig azon G. Jánosnét meggyalázó hir továbbterjesztése a becsületsértés tényálladékát kimeríti, ennélfogva a tábla vádlottnak a becsületsértés vétségében bűnössé nyilvánítását találta indokoltnak. Enyhítő körülményként figyelembe vétetett vádlott büntetlen előélete. (93. decz. 7. 3170.) — Curia : A felebbezés visszautasittatik, mert az 1893 : VI. t.-cz. 7. §-ában foglalt azon esetek egyike sem forog fenn, melyekben a m.-bíróság Ítélete ellen további felebbvitelnek helye van. (91. márcz. 21, 707.) 1825—27. Temesvári tábla : Zárt levélben tett állítás, ha a levélíró másokkal nem közölte. (92. márcz. 7. 197.) — Curia: A í'elebbezést visszautasítja. (92. jun. 27. 5454. - Azonos : Pozsonyi tábla: 92. márcz. 30 1863. — Curia : A felebbezést visszautasítja (92. szept. 7. 6311.) — Kolozsvári tábla : 1892. decz. 28. 3933. — Curia : A felebbezést visszautasítja. (92. ápr. 7. 2235.) 1828. Debreczaii tábla : A gazda azon állítása cselédjéről, h. ez lopott, tek. az 1876 : XI . t-cz. 45. §-ára, 92. jun. 9. 2138.) Curia: Hhagyja. (91. 14. 8548.) 1829. A felebbezésnek az 1883 : VI. t.-cz. §. első pontja alapján hely adatván, a tábla ítélete mváltoztattatik s az e.-biróság ítéletének hhagyásával vádlott felmentetik. Ind. : Az eljárás során kiderített tényállás szerint dr. . . . Nagyszombat városának tiszti főorvosa 1892. okt. havában . . .