Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
318 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V t -cz bebizonyíttatott, h. G. Lajos több, habár nem együtt jelenlevő személy előtt 25g s állította, h. G. Márton volt kurátor D. J. lelkésszel az ev. ref. egyháztól Ráqa'rnazás. buzát és pénzt lopott, pénzt tőkitett el, figyelemmel arra, h. ezek szerint vádlott magánvádlókról olyan tényeket állított, melyek valódisága esetén magánvádlók ellen a büntető eljárás megindításának okait képeznék és ők közmegvetés alá esnének; figyelemmel arra, h. az emiitett nyilatkozatok illetőleg állításokban a rágalmazás vétségének minden ismérve feltalálható: G. Lajost a BTK. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek kellett kimondani. A védelem azon álláspontra helyezkedett, h. nem több személy előtt tétettek az elsorolt állitások, ha ugyan egyáltalában tétettek, hanem csak két személy, nevezetesen M. Mátyás és T. M. jelenlétében, amennyiben vádlott T. Lajosné Sz. Juliánná előtt nem azt mondta, h. magánvádlók ellopták az egyház pénzét, az eltőkitésnek pedig — a védelem szerint — csak egy értelme van, ami nem más, mint hogy magánvádlók bőven költötték az egyház pénzét, vagyis a védelem szerint, mert nem több, hanem csak két személy előtt történtek a jelzett állitások, legfeljebb csak a becsületsértés vétsége látszik bebizonyitottnak. Azonban a bíróság az „eltőkités" szónak olyan értelmezését, h. az csak a bő költekezést jelentené, nem fogadhatta el és az „eltőkités-4 szó értelmezése körül a bíróságnak a legcsekélyebb kételye sem merült fel, mert a vidéken az „eltőkités"" szót bő költekezés helyett egyetlen magyar ember sem használja, igenis e vidék népe a bő költekezést pénzpocsékolásnak nevezi, de sohasem eltőkitésnek, vagyis az eltőkités kifejezés alatt e vidéken lopást, csalást, sikkasztást, szóval jogtalan bűnös vagyonszerzést értenek. Tehát nem két személy nevezetesen M. Mátyás és T .Márton jelenlétében állított vádlott magánvádlókról olyan tényt, mely valódisága esetén a büntető eljárás megindításának okát képezné, hanem T. Lajosné, Sz. Juliánná jelenlétében is tehát több, habár nem együtt jelenlevő személy előtt, sőt M. Mátyás szerint még E. Márton is hallotta a rágalmazó állításokat, három személy pedig a Curia 32. sz. büntető döntvénye szerint több személy. Vádlott egy és ugyanazon nyilatkozata által két egyén ellen követte el a rágalmazás vétségét és így a büntetést, amennyiben eszmei bűnhalmazat forog fenn, a BTK. 95. §-a alapján kellett kimérni. .Súlyosító körülményül szolgált, h. vádlott aljas eszközökkel akarta a maga jelöltjét a kurátori állásba juttatni, enyhítő körülményül pedig csakis a büntetlen előélet tekinthető. A pénzbüntetés összege és a pénzbüntetés átváltoztatást kulcsa vádlott kereseti és vagyoni viszonyaihoz volt idomítandó. Minth. vádlott — a községi elöljáróság bizonyítványa szerint — kifogástalan előéletű, a saját költségén való élelmezés megengedhető volt. — A debreczeni itélö tábla: Vádlott az eljárás adatai szerint bebizonyított nyilatkozatai által két személyt rágalmazott, két különböző jogot sértett meg és így a használt rágalmazó állítás nyilvánításának együttessége ós egynemű jelentősége mellett is ugyanazt a cselekményt kétszer követte el, tehát kétrendbeli rágalmazás önálló tényálladékát valósította meg; ugyanazért eme kétrendü cselek* ményei nem eszmei, hanem anyagi halmazatban állván egymással, az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség tekintetében való megváltoztatásával, vádlott két rendbeli s a BTK. 95. §-ának mellőzésével fogházbüntetése a BTK. 95. §-a értelmében összbüntetésként; pénzbüntetése pedig a BTK. 102. §-a alapján mindenik cselekményre külön volt megállapítandó.
