Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 315 get színlelve az embereket tévedésbe ejtve és tévedésben tartva, esketé-1878 : V. t.-cz. seket végzett s ezeket vagyoni haszon szerzése végett, tette, ennélfogva 2S6i §. őt a BTK. 379. §. 1. p. szerint minősülő kétrendbeli csalás bűntettében Családi állás kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kimérésénél súlyosító körűimé- elleni büncsenyül vétetett a bűnhalmazat, Vcádlott rovott előélete s h. hasonló bün- lekme'nyek. cselekményért (csalásért) már büntetve volt, végül, h. csalása mily szomorú következményekkel jár különösen M. Évára nézve, a kit másfél évi együttélés után elkergetett magától P. Jnon egy kis gyermekével együtt, kinek tartásáról most maga M. Éva kén3Ttelen gondoskodni. (91. aug. 31. 9156) — Nagyváradi tábla: Hhagyja. febr. 17. 2380.) — Curia: Vádlott felmentetik. Ind. : A BTK. 397. §-a szabatosan rajelöli az egyházi személyeknek azon működési körét, melyre vonatkozólag azok közhivatalnokoknak tekintetnek s minth. a vád tárgyát képező esketések nem tartoznak az id. tvszakaszokban mhatározott jogi cselekmények közé, a 381. §. 1. pontja nem alkalmazható. Kitűnik továbbá, h. P. Juon és M. Éva valamint ezeknek hozzátartozói tudatában voltak annak, h. P. Juon, ki 1887-ben még csak 18 éves korában állott, a véderőre vonatkozó tvényes szabályok értelmében meg nem nősülhet; P. Vaszali pedig tudta, h. érvényes házassági kötelékben lóvén, ismét házasságra nem léphet, s tőle D. Flore, A^alamint a leány apja D. Flore Flonka a vizsgálat rendén tett vallomásuk szexnnt szintén értesültek arról, h. P. Vaszalinak már neje van, s minth. ennek daczára, saját lelkészük kikerülésével, maguk hívták el vádlottat, ill. mentek el hozzá a végett, h. az esketést eszközölje, nyilván azon czclból, h. igy a házasságkötést tiltó törvényeket kijátszák: ily körülmények közt a vádlottal szemben nem forog fenn a csalásnak az a lényeges ismérve, h. az elől nevezetteket ravasz fordulattal tévedésbe ejtette vagy tévedésben tartotta volna a végre, hogy azoknak vagyoni kárt okozzon, s tek., azonfelül, h. a vádlott ellen, ki már a vádbeli esetek előtt egyházi hatósága által lelkészi hivatalától jogérvényes Ítélettel elmozdittatott, a BTK. 256. §-a sem nyerhet alkalmazást : mindezek alapján vádlott az e.-birósági ítélet indokaiban említett esketések miatt ellene emelt vád alól felmentendő volt. (93. jan. 10. 5290/92.) 1821. Szatmár-németí tcszék: L. László vádlottat a magyar kor- 258. §. mány ellen elkövetett és a BTK. 258—262. §. alá eső nyilvános rágalma- Rágalmazás. zás vétségében bűnösnek mondja ki s ezért a BTK. 91. §. alkalmazásával két havi fogházra és 50 frt pénzbüntetésre itéli stb. Ind.: A szatmármegyei Alsó-Fernezelyen 1892. máj. 5-én éjjel P. Zsigmond körjegyző háza dynamit-robbantással megrongáltatott s az e miatt már két bíróság által elitélt Ö. István s lehető bűntársai ellen folyamatba tett bűnügyben Dr. L. László laczfalusi gör. kath. lelkész tanuként kihallgattatván, az 1892. máj. 24-én felvett s az ügyiratokhoz 4. sz. a. csatolt tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint következőleg nyilatkozóit : „A mi az alsó-l'ernezelyi körjegyző ellen állítólag elkövetett dynamit-merényletet illeti, tudomásom a következő : ezen egész általam komédiának jelzett dolgot a magas kormány egyenes jóváhagyásával ós annak egyes hivatalos közegeinek tudtával és beleegyezésével és P. Zsigmonddal történt előleges megállapodás szerint, maga P. Zsigmond vagy személyesen, vagy más által, de mindenesetre közvetlen közreműködésével hajtotta végre".