Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

B ÜNTÉTŐtö R V É NY 1878 : V. t.-cz. Dr. L. László ellen ezen nyilatkozatáért a magyar kormány sérelmére 258. $ elkövetett s a BTK. 258—262. §. alá eső nyilvános rágalmazás vétsége Rágalmazás, miatt a m. minisztertanácsnak 1892. június 17-én hozott határozata következtében a m. miniszterelnök által 1468 892. sz. a. kiadott felhatalmazás folytán a bűnvádi eljárás a debreczeni főügyészség által beadott feljelentés alapján elrendeltetett s befejeztetett: L. László az ügy végtárgyalása után is fentartott vád tárgyára vonatkozólag beismeri, h. a vád alapjául szolgáló nyilatkozatot a hivatolt tanúkihallgatási jegyzőkönyv tartalma szerint tette, de a nyilvános rágalmazás vádja ellen lényegileg azzal védekezett, h. azon ügyben a vizsgálóbíró által mint vádlott hallgattatott ki s mint az ügyben ekként érdekelt fél, az ügyre vonatkozó nyilatkozatai miatt rágalmazás vádjával nem terhelhető s különben is a vizzgálóbiró előtt tett nj'ilatkozata nyilvános rágalmazásnak nem minősíthető. Vádlott ezen védekezésével s a végtárgj'aláson védelmére előadott egyéb állításaival szemben a m. kormány ellen elkövetett s a BTK. 258—262. §. alá eső nyilvános rágalmazás vétsége vádlott ellen megállapítandó volt. Kétségtelen ugyanis és Dr. L. László maga sem vonja kétségbe azt, h. a vád alapjául szolgáló kifejezései alkalmasak arra, h. az azokban foglalt állítás valósága esetén a m. kormány tagjai ellen bűnvádi eljárás vagy közmegvetés okául szolgáljon. Epp oly kétségtelen az is, h. Dr. L László gyilkosság bűntettének kísérlete miatt vádolt Ü. István bűnügyében nem mint vádlott vagy mint gyanúsított fél, hanem mint tanú hallgattatott ki s ezen körülményt nemcsak a kihallgatásáról felvett 4. sz jegyzőkönyv tartalma és czime, s nemcsak T. Kálmán tvszéki bírónak, mint az ügy vizsgáló birájának a tvszék előtt a végtárgyaláskor tett nyilatkozatai, hanem az ugyanazon ügyben vádlott társként kihallgatott B. Györgynek 1892, márcz. 13-án felvett jegyzőkönyvben foglalt vallomása is igazolja, mely vallomás egyedüli alapja volt L. László kihallgattatásának, mely vallomás tartalmának a L. László kihallgattatásáról felvett jegyzőkönyv tartalmával való egybevetése semmi alapot sem nyújt azon feltevésre, h. L. László amaz ügyben vádlottként lett volna megidézve és kihallgatva Ezen körülmény folytán L. László azon ügyben ügyfélnek tekintendő nem lévén, cselekményének elbírálásánál a BTK. 266. §-a egyáltalán nem alkalmazható ; de a törvény most hivatolt §-a vádlott védelmére semmikép sem szolgálhat, mert ha valóban gyanúsított vagy érdekelt fél gyanánt lett volna is kihallgatva, minth. a vád tárgyát képező nyilatkozatai nem az ügyre, vagy az ügyfelekre vonatkozó, hanem kétségtelenül az ügyön kívül álló legfőbb állami koi*mányhatóság meggyalázására czélzó rágalmazást tartalmaznak, cselekménye mindenesetre a törvény szerint büntetendő rágalmazásnak volna tekintendő, mivel a BTK. 262. § rendelkezésének semmi esetre se lehet czélzata, h. az egyesek sem az ügyben felmerülő tényekből, sem más körülményekből nem következtethető valótlan állításokkal az igazságszolgáltatás bármely gyülöletöknek vagy bármely emberi gyarlósági szenvedély, vagy számításból eredő czélzatos nyilatkozataiknak kifejezésére, mint kedvező alkalmat nyilvánosan felhasználhassák s a törvény leple alatt különben büntetendő cselekményeket büntetlenül elkövethessenek. Azon alkalom, melyet L. László rágalmazó nyilatkozatának közzétételére felhasznált, egész mértékben nyilvánosnak