Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

3H BÜNTETŐTÖRVÉN Y 1878 :V. t.-cz. szerint I!. Y.-w 2.-T. vádlott birta arra l.-r. vádlottat, h. a kisdedet 254.$. koholt nevü szülők bemondása mellett kereszteltesse meg; tek, h. a Családi állás a btkv. 400. §-nak első bekezdése szerint mindazok, kik szándékosan elleni büncse-közremüködaek arra, h. valótlan adatok vezettessenek be a nyilvánlekmínyek. könyvbe, vagy más közokiratba, ezen cselekménynek tetteséül tekintendők ; tek., h. ezen cselekmény elkövetésén; 2.-r. vádlott l.-r. vádlottnak felbujtása által szándékosan közreműködött: ugyanazért B F.-né másodrendű vádlott a 254. §-ban mhatározott családi állás elleni bűntettre vonatkozó felbujtásnak a 92. §. alapján vétségével a 95. §. szerint eszmei halmazatban álló s a 400. §. első bekezdésében körülirt közokirathamisítás vétségében mint tettes mondatik ki bűnösnek s figyelemmel a mellette felhozott nyomatékos enyhítő körülményekre, de mellőzve a másodfokú bíróság által e részben felhozott azon körülményt, h. a cselekményből a gyermekre jelentékenyebb jog-sérelem sem nem háramolt, sem nem háramolhatott, ezen vádlott a BTK. 400. §. első bekezdése alapján két havi fogházra ítéltetik ; mindkét alsó bíróság ítéletének ily változtatásával, egyebekben az elsőfokú bíróság ítélete a fönnebbi és az. abban felhozott indokoknál fogva hhagyatik. (1892. szept. 20. 2824.) 256. §. 1820. Nagyváradi tszék: P. János görög-keleti lelkész a gör.-keleti szentszéknek az érsék. által is hhagyott határozatával hivatalától mfosztatott s minden napi teendőktől eltiltatott azon okból, mert okirathamisitás és csalás büntette miatt két évi börtönre el volt ítélve s büntetését ki is töltötte. Ennek mtörténto után Kráncsesden telepedvén meg P. János azt beszélte és azt a hirt terjesztette magáról, hogy ,,neki csak az a kenyere, h. éjjel eskessen1', s azon tévedésbe ejtette s tévedésben tartotta a vidéket, h. ő neki mint papnak joga van éjjel törvényesen összeesketni a feleket, azokat is, kiket más papok nappal meg nem esketnek. E miatt azután többen felkeresték őt és összeeskettették magukat olyanok, kiknek törvényes egybekelése akadályokba ütközött, akik azonban elhitték azt vádlottnak, b. az ő összeesketése is érvényes. Így 1887. májusban későn este a 17 éves P. Juont, ki koránál fogva még csak három év múlva mehetett sor alá, nem, h. a katonai kötelezettségnek eleget tett volna, összeeskette M. Évával 5 frt lefizetése mellett; ugyancsak 1887. évi májusban késő éjjel D. Flórét összeeskette P. Vaszalival, a kinek pedig hites felesége és gyermeke volt, ez utóbbiért kapott 1 frtot és egy liter pálinkát. Mindkét esetben papi jelleget színlelve, követte el az esketést. Vádlott mindkét esetet tagadja, azt állítván, h. a „mostani lelkészek stólájukat féltik tőle, azért fogatják reá a mondottakat, azt azonban beismeri, h. a M. Éva és P. Juon lakodalmában részt vett. Hogy azonban M. Évát és P. Juont késő este ő eskette s ez alkalommal nyakába tette a kisebb papi szertartásokkal használni szokott rpatreíirt", volt nála könyv, gyertyát gyújtatott, a kántorral együtt énekelt, éppen ugy, mint a templomi esketések alkalmával szokott történni, azt igazolja: M. Éva M. Tógyerné, P. Juon és M. Mari hit alatt tett vallomása, h. pedig D. Floare és P. Vaszali késő éjjel mentek vádlott lakására, a hol őket az előbbihez hasonló szertartások között összeeskette: azt igazolja D. Flore, D. Flore Flonka, P. Vaszali, a kik kijelentették vádlott előtt, h. éppen azért mennek ő hozzá, mert rendes papjuk őket nem akarja megesketni, mivel P. Vaszalinak törvényes neje van. Minth. tehát vádlott papi jellé-