Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÚX V. 311 rattal előidézett cselekmény hatása beállottnak tekintendő és pedig fér-1878 : V. t.-CZ, jére és a külvilágra már régebben, ennek igazolására szolgál ama — több 254. §. tanú vallomásával begyőzött — körülmény, h. B. E. a családjában becsem- Családi állás pészett K. K M -t saját gyermekének tartotta s ennek tartották az őket s elleni büncsecsaládjnkat ismerő idegenek is, a rokonokra pedig, h. B. E.-né fondorkodó lekmenyek. magatartásának valóban hatása volt, az kitűnik abból, h. az 1885. nov. 18-án mtartott hagyatéki tárgyalás alkalmával, miután B. E.-né által a családba becsempészet K. K. M. mint kiskorú B. E. jelentetett be, a ki az elhaltnak törvényes leszármazó örököse, a B. rokonok a hagyaték iránti • igényekről lemondottak. Mindezeknél fogva a kir. tábla a védelem által előterjesztettek mellőzésével, B E.-né terhére bevégezett büntetendő cselekményt állapitott meg. A büntetés megállapításánál a kir. törvényszék Ítéletében felhozott enyhítő körülményeken kivül a kir. tábla figyelembe vette, b. sem a bűnvádi feljelentést eszközölt rokonok, sem pedig a vizsgálat adatai nem szolgáltattak bizonyítékot arra nézve, h. B. E.-né anyagi érdekből s vagyoni haszon szerzése czéljából követte volna el a a büntetendő cselekményt, h. férje boldogságát, habár annak mtévesztével előmozdítsa ; figyelembe sőt ellenkezőleg, a vizsgálat adatai amellett szólnak, h. a saját anyagi érdekeinek rovására s csupán azon czélzatból követte el a cselekményt, hogy K. K. M.-nak családi állásától való mfosztása által nemcsak hogy kárt nem okozott, de a B. családba való becsempészés folytán neki a saját szülei által soha nem nyújthatott szellemi és anyagi előivyöket biztosított; ezeknek figyelembe vétele tehát a BTK. 92. §-a alkalmazását, a cselekmény vétség'gé való minősítését s enyhe büntetés megállapítását tette indokolttá. Egyebekre nézve elfogadta a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék indokolását. 1892. febr. 23. 2538 ) — Curia : Tek., h, vádlottnak valamennyi műveletei, melyekkel K. K. M.-t a maga szülöttének, illetve férje B. E. törvényes gyermekének színlelte maga felől K.-éknak álnevet és ál-lakczimet adott, a gyermeket halottnak jelezte, azt a háznál s a közéletben B. E. néven nevezte, a férje halálával megindított hagyatéki eljárás során felvett okiratokba pedig férje törvénj'es gyermekéül kiskorú B. E. néven vezette be, a családi állás ellen folytatva elkövetett egységes bűncselekményt képeznek, ennek tényálladéka által átfoglaltatnak. illetve azt teljesen kimerítik; tekintve, hogy ezek szerint a vádbeli cselekményben a halmazatnak, a cselekmeny tárgyában pedig az elévülésnek s illetve a kísérletnek esete fenn nem forog: a kir. tábla Ítélete ezen s ezekkel egyező indokainál fogva, mindazonáltal mellőzésével a B. családba való csempészésből levont s enyhítőül felhozott körülménynek, hhagyatik. (92. decz. 21. 5Ü50.) 1819. A kecskeméti ker. tvszék. 1. K. P.-né 39 éves, férjes, napszámos, vagyontalan, írástudatlan, büntetlen vádlott a BTK. 254. §-ba ütköző családi állás büntette és ezzel eszmei halmazatban álló, a BTK. 400. §. 1. bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétsége miatt bűnösnek kimondatik és ezért a BTK. 91. §-ának alkalmazásával, a BTK. '254. és 95. §. alapján, a jelen Ítélet foganatba vételétől számítandó 6 havi börtönre ítéltetik. 2. B. F.-né sz. D. V. 38 éves, r. kath., ir, olvas, büntetlen vádlott a 254. §-ba ütköző családi állás elleni bűntett és ezzel eszmei halmazatban álló, 400. §. 1. bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétségében •való, a 69. §. 1. bekezdése szerint minősülő bünrészesség miatt bűnös-