Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

312 BÜNTETŐTŐRVÉNY. 1878: V. t.-cz. nek kimondatik és ezért a 254. §., 95. és 71. §-ok alapján, szintén a 91. 25á §. §-ának alkalmazásával 6 havi börtönre Ítéltetik. Indokok: Az A. J. fólCsalddi állás egyházi apátplébános által tett feljelentéshez •/. alatt csatolt keresztelési elleni büncsc- anyakönyvi kivonat szerint 1890. febr. 28-án Félegyházán született és a lelemények, keresztségben Mária nevet nyert leány kereszteltetett meg a félegyházi r.katli. templomban, az újszülöttnek szüleiképen T. S. ós Sz. E., keresztszüleiképen pedig K. P. és G. T. lettek az anyakönyvbe bevezetve és a kis leány törvényesnek lett bejegyezve. Kiderült azonban, hogy a szülőkül bejegyzett nevek köl* tött nevek e's a kis leány nem törvényes, hanem 2 r. vádlott B. F.-né hajadon leányának B. Rózának természetes, törvénytelen gyermeke. 2.-r. vádlott beismeri, h. a kérdésben forgó kis leányt az ö hajadon leánya B. Rozália 1890. febr. 28-án Félegyházán házasságon kivül szülte és h. ő azt, mint a szülő leány édes anyja, h. leánya szégyenét palástolja és saját indulatos férje bántalmazását kikerülje, titokban éjjel kőt órakor elvitte l.-r. terhelthez, kinek azt adta elő, h. az újszülött az ő Róza leányának gyermeke s kérte l.-r. terheltet, h. azt vegye fel dajkaságba, mit az havi 10 frtért el is vállalt, kérte egyszersmint, h. a kis leányt kereszteltesse meg és édes szülőkül T. S.-t és Sz. E -t, keresztszülőkül pedig magát (l.-r. terheltet,) és férjét irassa be. l.-r. vádlott K. P.-né beismeri ugyan, h. ő a kis leányt éjnek idején 2.-r. vádlottól havi 10 frtérr. dajkaságba vette, de tagadja 2.-r. vádlott azon állitását, h. az neki megmondta volna, b. a kis leány B. Rózának törvénytelen gyermeke, hanem azt mondta neki és őt azzal vezette félre 2.-r. vádlott, h. a kis leányt egy hozzá N.-Kőrösről látogatóba ment asszony szülte, kit a szülés náluk ért uton; ő tehát jóhiszemüleg járt el és 2.-r. vádlott szavainak hitelt adva, kereszteltette meg a kis leányt és mondta be szülőkül azokat, kiket 2.-r. vádlott mnevezett. Kétségtelen lévén ezekből az, h. a szülőkül bemondott nevek költöttek ós h. B. R. maga is beismervén azt, h. a kérdéses kis leány az ő törvénytelen g3Termeke s a napló • . alatti anyakönyvi kivonat igazolván azt, h. midőn B. R. törvénytelen gyermeke T. M. név alatt törvényesnek lett bevezetve, ezen leánygyermek családi állásától mfosztatott és igy nemcsak a BTK. 254. §-ba ütköző családi állás elleni bűntett, hanem ezzel eszmei halmazatképpen a BTK. 400. §. 1. bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétsége is elkövettetett, mert nyilvános könyvbe valótlan tények vezettettek be, ennélfogva l.-r. vádlott ezen bűntett ós vétségében mint közvetlen tettes bűnösnek azért volt kimondandó, mert 2.-r. vádlott tagadja l.-r. vádlottnak azon állitását, h. őtet 2.-r. vádlott félrevezette és nem mondotta volna meg neki v ilágosan, h. a kis leány az ő Róza nevü leányának törvénytelen gyermeke, sőt h. 2.-r. vádlott állitása hitelt nem érdemlőbb, mint l.-r. vádlott védekezése, igazolja az is, h. l.-r. vádlott beismerte a végtárgyalás során, h. ő neki B. R. vastagsága fel is tünt és meg is mondta másodr. vádlottnak, h. „de dufla ez a Rózi", miből kitűnik, h. a Rózi anyja által éjnek idején hozzá vitt kis leányról, még ha 2.-r. terhelt nem mondta volna is neki, hogy miféle újszülött az V gyaníthatta, h. az B. Rózáé. De h. kétségtelenül tudta, igazolja azon beismerése is, h. midőn K. A. ős B. P.-né kihallgatott tanuk nála tudakozódtak B. Róza gyermeke iránt, ennek ottlétét eleinte tagadta, később azonban beismerte, h. azt másodr. vádlott hozzávitte, valamint a vizsgálat során kihallgatott D. K.-né is, ki azt vallotta, h. midőn l.-r. vádlott a keresztelőről