Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 87 8 : V. t.-cr. kezesének alkalmazását indokolttá teszi: a kir. tábla Ítéletének részben 232. való mváltoztatásával vádlott a BTK. 232. §-ának 1. pontja alá eső a a Erőszakos 237. §-a szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés a 65. §. szerinti nemi közösii- kísérletének bűntettében mondatik ki bűnösnek és ezért a 92. §. alkallés, mazásával a mai naptól (1893 márcz. bó 27.) számítandó tizenkét évi fegyházra Ítéltetik, melyből a vizsgálati fogság által hat hó kitöltöttnek vétetik. (1893 márcz. 27., 1999. sz.) 233. §. 1802. Debreczeni tábla : Előrebocsátva azt, h. vádlott a BTK. 233. Szeméi-oii if-ba ütköző szemérem elleni erőszak büntette alól felmenthető nem volt elleni bűntett, akkor, midőn vádlott más minősítés mellett bűnösnek mondatott ki, és h. vádlott esetleg csak a panaszlott cselekmény alól volt volna felmenthető, de akko'r egyúttal elitélhető sem volt volna, mert a panaszlott cselekmény képezheti csak a felmentés vagy az elitéltetés tárgyát, ellenben nem a minősítés. Az ügy érdemét tekintve, az elsőfokú bíróság ítélete a jelen ítélet rendelkező része szerint meg volt változtatandó, azért, mert vádlottnak azon, az eljárás anyaga által bizonyítást nyert cselekménye, h. a sértett P. Annát földre teritvén. arra reáfeküdt és azt ily helyzetben átkarolva tartotta: egyrészt erőszakkal hajtatott végre, másrészt pedig fajtalanságot képez, a mennyiben vádlott a nevezett nőnek ily helyzetben lefogva tartása által annak szemérem érzetét mélyen sértette és az ennélfogva a fajtalansági cselekedetek sorába tartozik ; a cselekményben ezek szerint a BTK. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak bűncselekményének minden ismérve fennforog. Vétségének eme cselekmény azért minősíttetett, mert a BTK. 92. §-a alkalmazása jelen esetben indokoltnak mutatkozván, és a büntetési tétel ennélfogva fogházban szabatván ki, a BTK. 20. §-a értelmében a különben büntettet képező cselekmény vétséggé volt lefokozandó, a BTK. 9'?. §-a alkalmazását, valamint a fogházbüntetésnek a jelen ítéletben kitett tartalmát azok az enyhítő körülmények indokolják : h. vádlott a tanuk és sértett előadásai, valamint, annak saját vallomása szerint is, ittas, tehát szeszes italoktól felizgatott kedélyállapotban volt, végül, h. a cselekménynek valamely súlyosabb utókövetkezményei nem voltak. A BTK. 250. £-ában emiitett mellékbüntetés azért nem volt alkalmazható, mert az a felhívott törvényszakasz értelmében csak büntettek eseteiben alkalmazandó. (92. jan. 8. 1654.) — Curia: Mellőzve az itélő tábla ítéletének indokaiban felhozott azon enyhítő körülményt, h. vádlott cselekményének súlyosabb következményei nem voltak, mert ha ily következmények lettek volna azok túlhaladnák a szemérem elleni erőszak tényálladékát s külön büntetendő cselekményt képeznének : hhagyja. (92. okt. 12. 2925.) 1803. Curia: Tek. h. a BTK. XXII. fejezete első sorban a személyes szabadság msértésének, nem pedig a szemérem elleni közvetlen támadásnak mtorlásáról intézkedvén, a BTK. 321. és 317. §§-nak egybevetéséből világosan kitűnik, h. a BTK. 321. §-ában előforduló „hatalomba kerítés" nem a kéjvágynak közvetlen kielégítésére, vagy a fajtalanság rögtöni foganatba vételére kifejtett erőszakot jelent és ekként meg nem állhat a kir. itélő táblának az a határozata, mely szerint a vádbeli cselekmény a BTK. 321. §-a súlya alá vonatott: mig ismét ama ténynyel szemben, h. vádlott panaszos ellenzése és ellenállása daczára egész testével reáfeküdt és lábai közé férfi-tagját dugdosta, a kir. törvényszéknek a BTK. 233. és