Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

BÜNTETŐTÖRVÉNY 293 hamis vád bűntettét, hanem a BTK. 229. §-a szerint csak a sértett felek 1878 :V. t.-cz. indítványára üldözhető hamis vád vétségét képezné, mely miatt azon- 227, §. ban M. Ágnes büntetés alá azért nem vonható, mert W. Mórné és M. Hamis vád. Ignácz kijelentették, h. a vádlott mbüntetését nem kívánják. (93. máj. 8. 713.) — Curia: Hhagyja. (94. ápr. 24. 9152/93.) 1784. Curia : Tek., h. a kir. ügyész a kir. itélő tábla 1892. ápr. 27-én előtte foganatosított kihirdetése alkalmával a felebbeze's iránt nem nyilatkozott : tek., h. ennek elmulasztása miatt a kir. ügyésznek a krr. itélő tábla ítélete ellen csak az 1892. évi jun. hó 20-án másodízben eszközölt kihirdetéskor s így elkésetten jelentette be felebbezését: a kir. ügyésznek a kir. tábla ítélete ellen bejelentett felebbezése visszautsittatik, s a fenforgó ügy csnpán B. Károly vádlottnak felebbezésére vétetvén felülvizsgálat alá; tek., h. a BTK.-nek ugy 227., valamint 260. §-a szerint a hamis vád és a rágalmazás alapjául, valakinek mintegy bizonyos büntetendő •cselekmény elkövetőjének egyenes c's határozott mjelölése't és bevádolását te'telezni fel, bizonyos ténybeli adatoknak, mintegy bizonyos személyre mutató gytárnokoknak elösorolása azonban, habár az azokból azon személyre vont következtetés később tévesnek bizonyult, nem állapítja meg az ekként feljelentőnek más ellenében a büntetendő cselekmény elkövetésével valő egyenes és határozott vádolást; tek. h. B. Károly vádlott a marczali járás főszolgabirájához intézett feljelentésében T. Bódit nem határozottan vádolta a kárára elkövetett lopásban való bűnrészességgel, hanem arra vonatkozólag ténykörül* menyeket adott elő s ezen valódiaknak bizonyult ténykörülményekből vonta ki a következtetést, melyet kifejezett; tek., h. a valódi körülményekből vont hibás következtetés nem képez apodiktikus egyenes állítást; tek., h. következtetésben a tévedés lehetősége a megítélésnél becsúszott logikai hiba fenforoghatása a mindennapi tapasztalás szerint szükségszerüleg feltételezve lévén : a törvény, külökösen a BTK. nem helyezi s nem is helyezheti azonos vonalra valaminek, mint tényleg mtörtént dolognak az állító színlelt érzéki tapasztalatára fekteti valótlan állítását azon következtetéssel, melyet az ember a valódi és általa hiven előadott ténybeli alapokból kifejezetten saját észbeli functiója utján hibásan származtat; tek , eszerint B. Károly vádlott cselekménye a BTK.-nek sem 227. §-ában mhatározott hamis vádat, sem a 260. §-ba ütköző rágalmazás subsidiarius vétséget nem állapítja meg: mind a két alsóbb fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával B. Károly vádlott a vád alól felmentetik. (93. márcz. 14., 8781 92.) 1785. Curia : A m. államvasutak igazgatósága nem olyan hatóság, mely előtt a hamisan vádolás akár a BTK. 227. §-ában, akár 260. §-ába ütköző bűncselekményt megállapíthatná, mert csak olyan hatóságok előtti feljelentés ütközhetik e szakaszokba, melyek büntetési hatáskörrel birnak. (91. ápr. 29. 10732/90.) 1780. Curia : Tek., h. a BTK. 227-ában mhatározott hamis vád büntette, valamint a BTK. 260. §-ában körülirt rágalmazás vétsége csakis akkor forog fenn, ha valaki mást valamely hatóság előtt büntetendő cselekménynyel vagy tudva hamisan vádol, de vádja mégis valótlannak bizonyul; tek., h. ezek szerint mind a két esetben mkivántatik, h. a vád valamely hatóság előtt tétessék ; tek., h. a BTK. 164. §-a szerint ezen elnevezés alatt „hatóság" csakis a közigazgatási birói és katonai hatóságok