Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
K É1 i E s K E DELM] TÖR V É X Y. 129 3"/. alatti levél tanúságaként maga felp. tagadta meg. Ez okból felp.-t Kereskedelmi kereseti követelésének ezen 100 frtnyi részével is az e -bírósági itélet törvény, megváltoztatása mellett el kellett utasitani. (92. máj. 25. 1450.) — Curia: 485. §. A táblának Ítélete felp.-t keresetével 20 frt 90 krt meghaladó követeié- A kár megálr sére nézve elutasító felebbezett részében helybenkagyatik, a kereseti lapitása. követelésnek 40 frt részlete tekintetében felhozott, a követelésnek további 100 frt részlete tekintetében pedig csupán a 3'/. alatt csatolt alperesi levélre alapított megfelelő indokainál fogva. (1893. évi június hó 15-én 1053/92.) 157S. Curia : Kétségtelen ugyan, h. alp. a tüzkárbiztositási szerző- 487. §. désen alapuló felperesi kártérítési igény valóságát és terjedelmét elismerte és h. ezen elismerés a K. T. 487. szakaszában meghatározott egy évi elévülési határidő folyamát, ha az már kezdetét vette, félbeszakítja, de ép oly kétségtelen az is, h. ugyanazon egy évi elévülési határidő az elismerés időpontjával újra kezdetét veszi, már pedig fp. ki a biztosítottnak jogaiba lépett, keresetét az emiitett időponttól számítva közel 5 év, ha pedig az ártatlansági bizonyítvány beszerzésének időpontja vétetik kiindulási pontul — 1887. évi márcz. hó 12., mint a mely időpont előtt a fenforgó igény nem is volt érvényesíthető (kötvényfeltételek 10. §), — keresetét ezen időponttól számítva majdnem 3 év múlva és igy minden esetben nyilván elkésetten indította meg. (92 decz. 10. 1428.) 1Ő79. Bp. keresk. és vtszék : A kir. törvényszék kötelezi alp.-t arra, 505. §. h. felp.-nek 202 frt 34 kr. tőkét fizessen, stb.; elutasítja azonban felp.-t Életbiztosítási kereseti kérelmének 33 frt 02 kr. tőke-részével stb. Ind. : Felp. keres- dij. hetőségi joga ellen alp. első sorban az alapon emelt kifogást, mert követelését a keresethez csatolt biztosítási szerződésre alapítja, az alapon érvényesíteni kivánt igénye pedig elévült, a mennyiben keresetét a ker. törv. 4S7. §-ában megállapított egy esztendő lefolyása előtt be nem adta. Alp. jelzett kifogása azonban törvényes alappal nem bir és ez okból azt figyelmen kívül kellett hagyni: mert a ker. törv. 487. §-ában foglalt kivételes intézkedés, mint minden ilyen, szorosan lévén magyarázandó, az csakis azon kárigények érvényesítésénél alkalmazható, melyek a biztosítási szerződésben körülirvák és a biztosítás tárgyát képező kereset beállta folytán felélednek ; de nem a felp. által vitatott azon kártérítési igény érvényesítésénél, mely alapját ugyan szintén a biztosítási szerződésben bírja, de nem a kötvényben meghatározott esemény következtében állott be, hanem alpnek a biztosítási szerződés folytán átvett váltónak, szerződésellenes használata által. Ezen kárigényének érvényesítésénél a kivételként megállapított elévülési idő hatálylyal nem bírván, csakis az általános elévülés jöhet figyelembe, mely h. beállott volna, alp. nem is állítja. Felp. kártérítési követelésének részben helyt adni kellett, mert a per során kifejtettek szerint, különös tekintettel arra, hogy a keresetben A) alatt csatolt életbiztosítási szerződós és B) alatti, alp. egyik közege, a temesvári vezérügynöksége által kibocsátott és forgatott váltó ugyanegy kötvényszám van kitüntetve, mely körülmény — az ellenkezőnek bizonyításáig — azt a vélelmet állítja fel, h. a B) a. váltó az .4) alatti biztosítási szeződéssel szoros összeköttetésben áll és mert az A) alattiból kifolyólag alp. csakis az ott kikötött biztosítási dij összege fizetése iránt nyert felp.-sel szemben jogot, kétségenkivüli, h. a váltó csakis ezen dijak Márkus. Felsőbirósági határozatok L kiad. V. 9
