Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)

KERESKEDELMI I T ÖRVÉ X Y. 119 408 §-a alapján sem, mert eltekintve attól, h. a hivatkozott szakasz érn i-Kereskedelmi mében a feladó és a fuvarozó között létrejött fuvarozási ügyletbe az át- törvény, vevő csak akkor lép be, ha az árut és a fuvarlevelet elfogadta, minth. 408. §. alp. czég tagadásával szemben felp. czég nem igazolta, hogy a D) alatti Fuvarozási fuvarlevélben jelzett árut alp. czég tényleg átvette ős a még most is felp. ügylet. czég birtokában levő fuvarlevelet elfogadta, minth. továbbá a Karvára fuvarozott árut felp. czég előadása szerint is H. Ernő vette át, felp. czéget ebből az indokból is elutasitani kellet annál is inkább, mert a könyvkivcnat által nyújtott felp.-i bizonyíték a szakértőnek 1888. évi augusztus 30-án felvett jegyzőkönyvben ad 3. alattt foglalt véleménye által lerontatik és mert a felp. czég által válasziratában kinált két rendbeli főeskü nem lévén döntő körülményre szövegezve, — azok elfogadásának elmulasztásából alp. czég beismerőnek nem tekinthető. — Szegedi tábla: Hhagyja, mert a követelés alapjául fektetett könyvkivonai: csak a jogczim és mennyi- , ség tekintetében nyújt részbizonyitékot. Azon körülmény azonban, h. a szóban levő fuvarozást alp. vagy mbizottja rendelte meg, felp. által a könyvkivonat mellett külön bizonyítandó lett volna. E részben K. Lipót tanú vallomása csak arra nyújt támpontot, h. a gabonaszállitást alp. bizományosa E. Gyula rendelte meg felp.-nél, de arra nézve, h. a bizományos .alp. részéről olyan megbízást nyert volna, amely őt, t. i. a bizományost a fuvarozási ügyletnek alp. nevében és alp. számlájára leendő mkötösére feljogosította, a nevezett tanúnak vallomása bizonyítékot nem szolgáltatott. Ez okból tehát a könyvkivonat mellé a pótesküvel való kiegészítő bizonyítást alkalmazni nem lehetett. — Curia: Hhagyja, mert K. Lipót nem tanusit alp. czég név szerint mnevezett valamely tagjainak világos és határozott oly nyilatkozatát, mely által E. Gyula, ki_ felp -nek saját előadása szerint alp. cze'gnek állandó bizományosa volt, arra nézve külön nyert volna mhatalmazást. h. a kérdésben forgó fuvarozási ügyleteket nem ugy mint bizományos, hanem mint alp. cze'gnek e végre külön mhatalmazottja, a czéget közvetlenül kötelező hatálylyal felp.-sel mköthesse, sőt nevezett tanú egyáltalán meg sem nevezi alp. czégnek azon tagját, a ki E. Gyulának ily irányú mhatalmazást adott volna; mert a felp által a válaszban alp.-nek kinált főeskük sincsenek egyenesen és határozottan a jelzett külön mhatalmazás bizonyítására irányozva; mert az, h. felp válaszában nem tagadta, s igy hallgatag beismerte alp. az ellenbeszédben foglalt azon állításának valóságát, mely szerint felp még 1886. évi ápriüs 20-án szükségesnek • tartotta táviratilag mkérdezni alp.-től h. a fizetési kötelezettséget a kérdésben forgó fuvarozásokra nézve elvállalni hajlandó-e ; — továbbá, h. ugyanazon hó végén alp. czég egyik tagja előtt abbeli aggályának adott kifejezést, h. fuvardíj követelése E. Gyulánál veszélyeztetve lehet, — éppen ellenkezőleg arra vall, h. a vitatott külön mhatalmazás E. Gyula részére megadva nem lett; és mert ezekhez képest az E. Gyula által felp.-sel kötött fuvarozási szerződések alapján, felp. a kérdésban levő fuvarozári díjnak mfizetését alp.-től jogosan nem követelheti. E szerint további megoldás tárgyát az a kérdés képezi: váljon a kereskedelm törvény 408. §-a alapján követelheti. E szerint további megoldás tárgyát az a kérdés képezi: vájjon a kereskedelmi törvény 408. §-a alapján követelheti-e felp. a kérdéses fuvardíj összegnek mfizetését alp,-tői. Ezen kérdés hasonlóképen nemlegesen volt megoldható azért, mert annak, h. valamely