Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1894)
K EB ESK EDELMI TÖRV ÉN V. 95 hanem maga a fp. is elismeri, a fp.-el, iU. annak kereskedelmi mhatalma- Kereskedelmi zottjával alkudozásba bocsátkozott. Ugyanezen két tánu továbbá azt is törvény vallja, h. a fp. a kifogásolt árut nyomban szintén Kivizsgálván, maga is 346., 347. §§. meggyőződött annak rossz minőségéről s azért az alp. kifogásait elfő- Rendelkezésre gadván, 8 maga rendelkezett ezen áruval, a mennyiben 6 kereste meg bocsátás. az uradalmi tiszttartót, h. azon tengerit az uradalom raktáraiban az ő költségére belyezze el s h. az egészen meg ne romoljon, időközönként lapátoltassa és szellőztesse. Ezen tanuk egybehangzó vallomása tehát kétségen kiyül helyezi, h. a fp. az alp.-nek a KT. 346. és 847. §§-ai megfelelő kifogásait elfogadta s a kifogásolt áruval mint sajátjával tényleg rendelkezett. De bizonyítja ezt a fp.-nek az alp.-hez intézett 2' . a. csatolt levele isf melyben 1885. jan. keltezve őt értesiti, h. a kifogásolt tengeri másnemű intézkedése folytán jan. 5-én el nem árverezhető. Továbbá a 3- . a. kereset mutatja, h. a fp. azon kérdéses tengerit rossz minőségűnek találja, mert azt a szállító ezég YV. M. és fiának rendelkezésére bocsátotta s azt a bpesti tőzsdebiróság előtt beperelte s avval a 7- . a szerint ugyanazon bíróság' előtt abban egyezett meg, h. 200 frtnyi árleengedés mellett a kifogásolt árut át veszi. De eltekintve ezektől, az illavai jbiróságnak 1943'85. sz. ítélete isigazolja, h. azon kifogásolt tengerinek elhelyezéséről és megőrzéséről nem az alp., hanem a felperes gondoskodott s a raktári dij s kezelési költségeknek mfizetésében is ő marasztaltatott el. Nyilvánvaló ezekből, h. az alp. a mküldött árut át nem vette, azt kellő időben kifogásolta, a fp.-nek rendelkezésére bocsátotta s az abban teljesen meg is nyugodott ; miért is azon tengerinek vételárát mfizetni nem tartozik. Fp. ugyan azt vitatja, h. az alp. őt a kifogásról azonnal nem értesítette, h. keresk. mhatalmazottja nem az alp. értesítése következtében, hanem csak véletlenül járt 1885. jan. 2-án Illaván, továbbá, h. H. Z. és S. L. közt olyan megegyezés létre nem jött, h. fp. az árut W. M. és fia ezég ellen kifogásolni fogja s ezt saját nevében beperli, hanem azt csak H. Z. szívességből teszi meg az alp. érdekében, a ki azonban az áru átvételére továbbra is kötelezve marad. S ezen ténykörülményre nézve a felek egymást esküvel is mkinálták. Mivel azonban ezen vitatott ténykörülmények a tanuknak egybehangzó és határozott vallomása, nemkülönben kifogás alá nem vett okiratok által teljes beigazolást nyertek, az esküknek megítélése, mint merőben felesleges, mellőztetett. Súlyt nem helyezett a bíróság arra sem, h. H. Z. 1885. jan. 2-án csak véletlenül járc Illaván, mert az az ügy érdemére' nézve közömbös, milyen járatban jött ő oda, lényeges csak az, hogy öt, mint az eladó ezég képviselőjét, a hiányról azonnal értesítették s ö mbizójá nevében az áruval intézkedett. Mindezekből világos, hogy a fp.-nek jogában nem áll az Illaván 1884. decz. 31-én vasúton érkezett egy kocsirakomány tengerinek vételárát az alp.-től követelni s ezt könyveiben mint adóst meg nem terhelhette. Éppen azért az A. a. csatolt könyvkivonat a prdts 173. §-a értelmében félbizonyitéknak elfogadható nem volt hanem a fp.-t a fent előadottak alapján keresetével egészen elutasítani kellett. — Pozsonyi tábla: Hhagyja. Curia: Hbagyja. Tnd.: A másodbiróság ítélete a 4 frt 78 krra nézve indokaiból, az A*/- a. 1. t, a. az alp. terhére irt öTO frt 5 kr, követelésre nézve az abban az e.-bíróság' ítéletéből átvett indokokon felül annyival is inkább helyben volt hagyandó :
